Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

A mai telefon, az csakugyan fontos volt. A fát meg kell venni, ha minden rámegy is. Nem hagyom úgy azt a kerítést. Vigyázzatok, az oszlopnak nem kell két méternél hosz­szabbnak lenni, s akkor minden oszlopnak a véknyabb végéből le lehet fűrészelni leg­alább 50 centit. Úgy kell levágni, hogy srégen, hogy az eső lefolyjon róla. De hisz én ak­korára már otthon leszek. Nem bírom én ezt idegekkel és zsebbel. Ma hirtelen kiábrándultam a pihenésből. Nincs nekem arra jussom. Az egyetlen Batemay még, aki munkaerőnek látszik. Jók a kritikái, itt ellenőriztem. Úriasszonyok azt mondták: „megnézzük, mert a KN jót írt róla". Előadás után meg azt mondták: „Igaza v[o]lt a KN-nek, de valamit kifogásolt, most elolvasom, mi is az?" így. így lehetne közvéleményt teremteni. A Behajtani tilos c. Martonffy-film volt. Ez a szer[e]ncsétlen csakugyan n[e]m tudja megcsinálni a Kerek Ferkót? No, szervusz,fiam,csókollak. Bizony gondoskodj magad[ról]. Csak sikerülne, akkor én is megnyugodnék. 687. MÓRICZ ERZSÉBET - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Budapest, 1942. márc. 18.] Édes Apukám! Nem is tudom megmondani, hogy mennyire örültem annak, hogy apukának hallottam a hangját. Borzasztóan örültem, nem is lehet kimondani azt a sikítást, amit véghezvittem utána. Hiába, nagyon hián[y]zik már nekem apukám. Jani most már nemsokára készen lesz a fatisztítással, és akkor mindjárt nekifog a kerítéscsinálásnak. Majd meg tetszik látni, mire haza tetszik jönni, akkorra készen is lesz. De nem bánnám, ha nem is jelenne meg, de legalább apuka itthon lenne. Higgye meg apuka, nagyon tetszik nekem hiányozni. Minden nagyon üres az egész vonalon. Hiába van nekem akárki, ott nem érzem jól maga­mat, csak szomorkodom. Bezzeg amikor apuka hangját hallottam, vidáman aludtam el. Nagyon sajnálja Muharay Elemér, hogy nem tud elmenni, de sajnos, megbetegedett, és elég súlyos, mert harminckilenc fokos láza van. Még nem tudják, hogy mire fajul az egész ember, alig tud beszélni is. A felesége telefonált, mert az ura még beszélni sem tud. Nagyon sajnálom. Azt mondta, hogy előreláthatólag nem is tud legalább két hétig felkel­ni, az egész feje zúg, kimerült. Én azt gondolom, hogy valakit meg kellene kérni, hogy olvassa el, vagyis fel az elő­adást helyette. Nem lehetne Gombost megkérni? Mert én tegnap beszéltem vele, és kér­dezte, hogy apuka ugyan mit tetszett határozni. Mert ő nagyon türelmesen várja a szavát apukának, ő nem akar tolakodó lenni, de viszont nagyon szeretné már tudni, hogy mi új­ság van, és mit tetszett határozni. Én nem mondtam neki semmit, de most már látom, hogy a Szentjóbiból nem nagyon lesz semmi, mert a héten még a füle botját sem moz­gatta. Ha ez így megy, akkor legjobb lesz kicsapni innen, hogy még csak ne is számítson semmire. Szemtelen, az volt a fontos neki, hogy a Sajtókamarába bejusson, más már neki nem volt fontos. A fene ezt a sok szélhámos társaságot! Édes apukám, a fa nagyon szép, igazán szép, egyenes és sima. Oszlopnak valók negyven darab van, egészen szép vastag az, annak darabja 3 P, és a többi vékonyabb, annak darabja 2 P. Úgy számítottam, hogy az egész oszlopok belekerülnek 240 P-be. Bizony elég drága, de azt mondja Jani, hogy a kerítéshez kell hetven darab, és a többi meg jó lesz a szőlőhöz.

Next

/
Thumbnails
Contents