Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Egyébként nincs semmi esemény. Erzsike, azt hiszem, egy krónikás hűségével számol be úgyis a dolgokról. Remélem, Zsiga bátyám jól érzi magát, s a debreceni tavaszi szél egészségesebb színeket fú majd az arcára. Jó pihenést és gond nélküli nyugalmat kívánok. — Ezt a levelet Erzsike tanácsára küldöm expressz úton. Beletettem Krajnyák János ma érkezett film-cikkét. Szeretettel köszönti Zsiga bátyámat Budapest, 1942. március 16. Kelemen János NB. Várom Zsiga bátyám utasításait a következő számra. 679. MÓRICZ ERZSÉBET - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Budapest, 1942. márc. 16.] Édes Apukám! Itt vagyok a szerkesztőségben, de alig állok a lábamon, mert nagyon nem jól érzem magamat. Nem is jöttem volna be, ha nem tudnám azt, hogy nincs itthon apuka, de így bejöttem, és délután a félhármassal ki is megyek. Úgy ráz a hideg, és nem is tudom, hogy mi a bajom, azt hiszem, hogy megfáztam. Én is fogytam két kilót, amióta apuka nincs itthon, de nem árt, mert úgyis kövér voltam. Muharay Elemérrel beszéltem, és azt mondta, hogy el fog menni okvetlen. Kérdezte, hogy apuka mit határozott. Én azt mondottam neki, hogy azt hiszem, igent fog apuka mondani, de nem tudom biztosan. Muharay Elemér nagyon boldog lenne, ha apuka átadná nekik a lapot. Tehát itt az alkalom, meg kell ragadni. Szentjóbi még egy vas[a]t sem fizetett be, nem is volt itt, csak egyszer. De nem is bánom, mert nincs semmi felelősség, és nincs neki legalább a laphoz semmi köze. Nem komoly társaság az, összevissza beszél, szóval, nem nyilatkozik. Nem lehet elmenni a szaván, hogy mit akar, csak dadog összevissza, és aztán elmond egy viccet, és készen van az egész tárgyalás. Gombos sem jelentkezett. Azért mondom, hogy legjobb most, mint később, amikor már senkinek sem kell. Legalább lemegy apukának a nyakáról egy csomó gond. Nem lehet olyant kívánni, mint Batemay akar, hogy apuka menjen falukról falukra, és előadásokat tartson; apuka nem arra való már. Csak nem azzal fogja eltölteni a napjait, hogy kis falukban előadásokat tartson. Könnyű az olyan fiatalnak azt mondani, mint ő. Igen, ez a lap nem lesz rossz lap, ha egy fiatal, új erő fogja megkapni, aki tele van még energiával, és új dolgokkal kezdi meg a terjesztést. És mellette fiatal, és nincs neki más gondja, csak hogy a lapra ráfeküdjön, és azzal foglalkozzon. De nem apunak való, akinek arra kell igyekezni, hogy minél több cikket írjon, mert akkor a Kelet Népe nyomdaszámláját nem tudja kifizetni. Hiszen nem is keres másra, csak a lapra. Legkevesebb, minden hónapban, hat-hétszáz pengőt a saját zsebéből kell kifizetni[e]. Nincs apunak arra szüksége, hogy a Kelet Népe útján szerezzen magának húrnevet; ismerik apukát úgyis elegen. És ha jól megnézem, apuka, nekem sincs itt semmi jövőm. Amióta ide bejárok, azóta sápadt vagyok és ideges, mert otthon nem megy a munka úgy, ahogy kellene. Meg nekem is más megélhetés után kell néznem. Mert apuka, azt be tetszik látni, hogy már nem fiatal, és én is maholnap huszonhat éves vagyok, és még nincs semmi jövő a kezemben. Nem szeretném, hogy meghaljon, Isten ments, éljen apuka még sokáig, hiszen nekem a leg-