Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Most itt vagyok már jó két hete Debrecenben. A fejem tökéletesen ki van merülve. Igyekszem, hogy semmit se csináljak, ami addig megy, míg mehet, aztán majd újra kezdjük a harcot, az utolsó garas után. Nem tudom, vagy-e olyan állapotban hangulatilag, hogy szombaton délután bejönnél ide. Kelet Népe előadást hirdettem meg, s nem tudva, hogy nálad is lehetnek sorsok és életek, egyszerűen kiosztottam rád, hogy egymás mellett kiálljunk. írd meg, ha nem jöhetsz, de akkor is gyere el, igaz, itt a tavaszi munka is, te ahhoz közelebb vagy, mint én: szóval rád bízom, s szeretettel és részvevő érzésekkel köszöntelek. 1942. március 16. Debrecen, az Arany Bikába[n] 678. KELEMEN JÁNOS - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Budapest, 1942. márc. 16.] Igen tisztelt Zsiga Bátyám! Nem akarom zaklatni Zsiga bátyámat, de most, hogy a lap megjelent, mégis illő, hogy beszámoljak „szerkesztési" tevékenységemről. Az új számban van egy cikk, melyet Zsiga bátyám nem látott kéziratban: Bartók cikke Papp László könyvéről. Ez természetesen az utolsó percben futott be, s így már nem juthatott Debrecenbe. Mégis leadtam, mert nincs benne olyasmi, ami elvi problémákat okozott volna. A Batemay filmkritikái szintén nem járták meg Debrecent, de — mint mondta — ezeket beolvasta telefonon. Sümegi versének közlését március 15. tette szükségessé. A Népfőiskolát valóban (jobb) meg kellett volna beszélnem Miklós bátyámmal; így a meglevő anyag kiválogatása inkább tördelési szempontok szerint történt. Még van két kiszedett cikkecske (A szavak élnek, Méztermelés), ezek már alig tesznek ki egy hasábot. Én erre a számra nem tudtam kritikát írni. Amikor hozzá akartam látni, lecsapott az influenza, s hozzá olyan erővel, hogy még most is zúg a fejem, s a láz nem akar elmúlni. Már ( ) napok óta állandó és indokolatlan ingerlékenység kínoz s egy olyan kimerültség, amit nem tudok kipihenni. Sem olvasni, sem kitartóan dolgozni nem tudok, s attól félek, hogy ez az állapot állandósulni fog. Fizikailag is leromlottam. Azért a jövő számra, ha valamicskével is jobban leszek, írok az Asztalos István novelláskönyvéről s talán Mátyás Ferenc verseiről (Holdvarázs). Maga a tördelés elég simán ment, leszámítva az apróbb zökkenőket, amit Gortvai (távollét) hiánya okozott. Gortvai, mint a bukott angyal, csak a Böhm által megvont kerítésen át pillantott be sóváran a Kelet Népe paradicsomába, de még így is tudott segíteni. Nagy segítségemre volt Batemay is. Épp a tördelés napján voltam legrosszabbul, s így Baternayra tudtam bízni egyes tördelési módosítások kiharcolását. Zsiga bátyám javaslatától eltérően, a Munkácsy-cikk a 4. oldalra került — Gulyás István önéletrajza megérdemelte a páratlan oldalt. Nagyon érdekes és nagyon szép írás. Ezzel is volt némi galiba; a nyomda visszaküldte Zsiga bátyámnak a kéziratot, mielőtt korrigáltam volna. így a cikk csak házi korrektúrán ment át, ez ugyan még a kézirat alapján történt, de én már csak kézirat nélkül javítottam.