Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

ciográfiával? címen cikk jelent meg. A cikk elöljáróban megállapítja, hogy a falukutatók nem szociográfusok, végül pedig arra az eredményre jut, hogy Magyarországon a szociográfiai műfajt nem művelik. Szabad legyen e cikkel kapcsolatban a következő megjegyzéseket tenni. 1. Joggal elvárható, ha valaki egy kérdéssel foglalkozik, hogy ismerje az e téren történt előzményeket. A múlt év nyarán A magyar társadalomleírás kialakulása c. 38 oldalas tanulmányomban egyrészt a falukutatók műfaji kérdésével, másrészt a magyar szociográfiai kutatás eddigi eredményeivel foglalkoztam. Ezért magától értetődő lett volna, hogy Márkus, midőn egy fontos kérdésben magára veszi az ítélkező palástot, nem hagyja figyelmen kívül említett munkámat, különösen, ha hasonló megállapításokra jut velem. Egyébként idézett tanulmányomat egyidejűleg feladtam Főszerkesztő Úr címére, az elmondottak bizonyítására. 2. Márkus cikkéből az tűnik ki, hogy ő csak a mezőgazdálkodással foglalkozó társadalmi rétegekkel kapcsolatban tudja elképzelni a szociográfiai kutatást. Más esetben ugyanis összefoglalásából egyáltalán nem hagyhatta volna ki az ipari munkássággal foglalkozó szociográfiai munkákat. így a régi Kelet Népe számaiban megjelent Téglagyári munkások szociális helyzete (1938. okt.) és Cukorgyári munkások szociális helyzete (1939. jún.) 10—12 oldalas tanulmányaimat, amelyek elsők voltak az ipari szociográfia terén Magyarországon, valamint a Közgazdasági Társaság kiadásában 1940 könyvnapján megjelent Magyar gyári munkásság. Szociális helyzetkép c. 240 oldalas ipari munkásszociográfiát. A felsorolt művek mind tudományos módszerességű szociográfiák voltak, ennélfogva arra is alkalmasak voltak, hogy a módszeresség terén a mezőgazdasági népréteggel foglalkozó szociográfiai kutatásnak is útmutatással szolgáljanak. Miután Márkus cikkének általam említett hiányosságai nem annyira az én egyébként megfelelően méltatott írói presztízsemnek ártanak, hanem inkább a Kelet Népe olvasóközönségének tájékozódását károsan befolyásolják, ana kérem Főszerkesztő Urat, adjon alkalmat, hogy akár én, akár Reitzer Béla vagy Bartók János Márkus cikkének hiányosságait pótolják, és az abban foglaltakat teljesebbé tegyék. Mély tisztelettel Dr. Rézler Gyula 670. MÓRICZ ZSIGMOND - KOLOS RICHÁRDNAK [Debrecen, 1942. márc. 14.] Édes fiam, Lekszi, igazán nagyon sajnállak ezért a télért, hogy annyit kellett nyűgösködnöd. Az ember másnak tud tanácsot adni, de ő maga nem hisz abban, hogy a szervezete önállóan cselekszik. Itt három vevő van: 1. Gombos Gyula, akit [!] Tatay Sándorral együtt — ez író és könyvkereskedő - azért akarná átvenni a K. N.-t, mert a fiatal generációnak akar fórumot teremteni. Ez rokonszenves és egészséges dolognak látszik, ők szépirodalmi szemlét csinálnának belőle. 5000 P-t adnak.