Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

633. MÓRICZ ZSIGMOND - JUHÁSZ GÉZÁNAK [Leányfalu, 1942. febr. 19.] Kedves Géza, most kaptam s azonnal elolvastam tanulmányodat. Pontosan együtt értettem s éreztem vele, csak egy pont van, ahol én fenntartom az őseredet kérdését az általam tíz-tizenkét évvel ezelőtt Marjalaki Kiss alapokon[!]. ő azt tanítja, hogy a magyar nyelv itt alakult ki, ezen a területen, ahol ma is él, s két- vagy háromezer évvel régibb, mint a honfoglalás. A bejövő magyarok csak a nevet hozták, a nyelvük török volt, s itt felvették azt a nyelvet, melyet a nép beszélt, ahogy másik águk fel[vette] a bolgár őstörök ny[e]lv helyett az ott talált szlávot, melynek o[d]aajándékozta a nevet : bolgár. Nem akarlak meggyőzni, sem kapacitálni. A nyelv föltétlenül pusztai eredetű. Már ha az bizonyosodnék be, hogy az uralkodó török vezetőség magyar nyelvű aljanépet hozott magával — akkor is a puszta nyelve, és karaktere más, mint a tüzes és vérbő törököké. Cikkedet a jövő számban vezércikknek hozom. Jól illik most abba a sorozatba, ami éppen kialakulóban van a K. N.-ben. Olvasd el gondosan Muharay cikkét: amennyi lelkesedés és nemzeti önzés van benne, török is lehetne. Én jegyzetemben csak arra akartam engedélyt vagy felhívást adni, hogy akik a túlzásoknak nem barátai, azok nyugodtan szerényebbek vagy alaposabbak lehetnek. Máris van válaszra ígéret. Márkus István, akinek a most jövő számban vezércikkben közlöm arról szóló tanulmányát, hogy mi van hát a falukutatókkal, meg fogja vizsgálni a Muharay adatainak alaposságát. Egyáltalán, napjainkban a fiatalabb nemzedék egészségesebb józansággal nézi azt a délibáb-lelkességet, amivel eddig az anyag ismerete nélkül rajongott, aki egy ilyen kérdéshez hozzányúlt : aminek meg kell lenni a másik oldalának, csak nem tudjuk, mi az? A Krák nagyon jó szimbólumnak is. (Az orosz síkon való kiformálódás gondolata azért is nehéz nekem, mert nem tudom elképzelni, hogy Árpád apátok az összes magyart egylábig elhajtotta volna az ősi örökség ut[á]n, mikor az azoknak nem is volt jussuk. A honfoglalóknak valóban történelmi joguk lehetett itt... Az avar is török volt, a hun is... De hogy orosz mezőkön egy ilyen éretten és végzetesen kialakult nyelvnek írma[g]ja se maradt légyen? Julianus barát is rácáfol Muharayra, mert nem a járt úton ment. [E]szeri[n]t már az V. század óta volt ilyen karavánút Budapesttől Kalkuttáig, tehát legalábbis Kijeven át — hanem előbb lement Konstantinápolyba s onnan fel az orosz síkságra. Ott pedig nem hiszem, hogy azon a nyelven szóltak volna hozzá a megtalált rokonok, ahogy a debreceni csikósok szólanának, hanem törökül, mert a török nyelv még akkor a királyi udvar táján élhetett, s az orosz területen viszont csak foltokban létezhetett a már akkor is tenger szláv között.) De én most beteg vagyok. Ma már felkeltem, de nem tettem jól, s most délután 4 óra, azonnal meg is vettetem az ágyam, s lefekszem. Nem hiszem, hogy kedde[n] a rádióban magam tudjam felolvasni a kis mesét, pedig jobb lett volna, ha magam olvasom, némi magyarázó és elhitető hangs[úly] mindig kell az én írásaimhoz. Keleti dolgok ezek, a nyugatosokat mindig külön kell meghódítani, hogy elhiggyék.