Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Budapest, 1942. febr. 15.] A katonaláda szép és becses, meg is kaptam, de szerettem volna már újat s erős erőpróbát, írd meg, amit jeleztél. Persze vigyázva az írásjelekre. Oda nem tesz az ember mínuszt, ahol plusz van. 623. MÓRICZ ZSIGMOND - GÁBORJÁNI SZABÓ SZABOLCSNAK [Budapest, 1942. febr. 15.] örülök a hírnek. Ez az iskola igazan szivem szerint született és nő a szülőföldem népének javára. Remélem, március elején, mikor Oláh Gábort köszönteni Debrecenbe vagyok invitálva, Kocsordra is el tudok menni. De jó volna, ha a népfőiskolások regőse úgy írna, ahogy beszél. Nem kell úgy írni, hogy „pirkadni kezd a régen várt magyar hajnal, bevilágítva a magyar jövőt a viharos ég alatt", „zajong a kín nyomán kíntól meggyötört emberiség stb ".Én Szatmárban tanultam beszélni, de ilyen szépet még nem írtam. 624. MÓRICZ ZSIGMOND - KARAY GYULÁNAK [Budapest, 1942. febr. 15.] Biza baj van, engem megtalálni annyira nem lehet, hogy hat hét óta magam se lelem magamat. Azért meg kell, hogy lelj. A telefon is fel van találva már, meg a daktiloszkópia is. Nagyanyám ha elküldött valahova, s azt kérdeztem: hol lakik, azt mondta rá: a nyelved hegyén. SzóvaLvárlak. 625. MÓRICZ ZSIGMOND - MUZSLAIZSITVA JÁNOSNAK [Budapest, 1942. febr. 15.] Tudja mit, nem is olyan rossz,rnint gondoltam. Közölni persze nem lehet, de a szándéka szép: emléket állít egy derék orvosnak. Isten éltesse érte.