Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)
jon a tőkés maga saját olcsóságaival rendezte be lakását, saját olcsóságait hordja-e a testén, saját ócskaságai között éli-e le egész életét? Nem. ő tudja, mit érnek. A tőkés mindig megtehette, hogy emberi odaadással, egyéniséggel készült cikkekkel vegye körül saját magát és élhesse életét." Filozófus ne siessen: annak az a dolga, hogy hagyja magában érni az igazságot. Szeretném, ha felkeresnél. 524. MÓRICZ ZSIGMOND - KANYAR JÓZSEFNEK [Budapest, 1941. nov. 1.] Fel fogjuk használni. Már most ide írom egy megállapítását: „Az államtest vezetését nem bízhatjuk kizárólag egy osztályra, különösen olyan osztályra nem, mely testi-lelki adottságaiban, szellemi és fizikai életigényeiben távol áll attól a tömegtől, mely az ország kizárólagos fenntartója." 525. MÓRICZ ZSIGMOND - NAGY IMRÉNEK [Budapest, 1941. nov. 1.] Szeretném leveledet egész szövegében ideírni, mert abból eszméletet vehetünk. „Csak hívlak, és legyen az a két csángó gyerek előtted, akikkel találkoztál, és legyen megkiáltás rajtam keresztül ennek a népnek a sorsa, akik egy nemzet gyökerét és alapját hordják, ha jó kézbe[n] vannak... A csángók, akik a természetes életben szaporodtak magukban, a mi ősi nyelvünket konzerválták és egyben újították, alakították a maguk életkörülményeinek kifejezéséhez. Éppen ezért számodra sok olyan dolgot rejtegetnek, ami egész forradalmi. Úgy érzem, mikor írok, te kell, elindítsad ezt az életet a magyarság jobb jövője felé. A szokásoknak, babonáknak olyan gazdag forrása, hogy amikor köztük vagyok, álomban érzem magam. Nekem az volt az elrendelésem — ki kell a felesleges szaporulatot (8—12 gyerek) telepíteni, mégpedig arra a vidékre, ahol csak boróka, mogyoró terem. Ez pedig elég van. Ezzel a kérdéssel nemhogy a mi balkezes politikusaink foglalkoznának, de egymásután követik el a baklövések sorozatát. Tudnod kell azt, hogy a gyimesvölgyi csángók nagy része az üldöztetés elől bújt be a rengetegbe, magára véve a nem olyan régen még használt XV. századbeh' magyar ruhát, amit ma az oláhok egy része használ Módovában. Természetesen a ruha magyar, megismerhető. Jellege kialakult az idők folyamán. Ezek az erdőségek a csíki közbirtokosságoké. A románok alatt nagyba[n] ment a földfoglalás. A mi székelyeink felbuzdulva, most üldözni kezdették a honfoglaló csángókat — élére állt a dolog. Ma már ott tartanak a hatóság ügyetlensége miatt, hogy a házakat rontatják szét és égetik el. Mondja egy csángó: „No, legények, ezért várhattuk a magyarokat! Mennyünk bé Módovába. Ha szenvedünk, szenvedjünk!" Az örmény kereskedő, aki nagy havasokat harácsolt össze magának, jogtalanul, ma már azt mondja:
