Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Budapest, 1941. okt. 21.] 3402/1941. Kedves Barátom! A Kelet Népe f. évi október hó 15-i számában A színművészet szerepe a népnevelésben címmel cikk jelent meg, amely többek közt Budapest Székesfőváros Népművelési Bizottsága munkások számára rendezett színházi előadásaival is foglalkozik, megjegyezvén, hogy „a Népművelési Bizottság előadásai minden válogatás nélkül adták elő a darabokat". Mint az első nagy tanonc- és fiatal-munkás mozgalom egykori megszervezője és mint a fővárosi népművelésnek húsz év óta vezetője állandó szoros kapcsolatokat tartok fenn részint közvetlenül a munkássággal, részint pedig számos munkásszervezettel. így tehát bőven nyílt alkalmam megismerni a magyar munkás lelki alkatát, kulturális igényeit, kívánságait, ízlését. Munkáselőadásaink műsorának összeállításakor pedig sohasem mulasztottam el a munkássággal érintkezésbe lépni és kívánságaikat meghallgatni, ill. figyelembe venni. Engedd meg, mélyen tisztelt Barátom, az alábbiakban közölnöm Veled, hogy a Népművelési Bizottság idei munkáselőadásainak során a Magyar Művelődés Házában a következő <előadások> színdarabok kerülnek, Ül. kerültek színre: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (ennek az előadása már megvolt, és a legteljesebb siker jegyében zajlott le), Csepreghy Ferenc: Piros bugyelláris (centenáriumi előadás, amely ugyancsak nagy sikert aratott), Katona József: Bánk bán, Kivijärvi: Kaláka tánc (finn zenés színdarab, amely a néprokonsági eszmét hivatott propagálni), ezeken kívül még két színdarabot mutatunk be, amelyet a Nemzeti Színház idei műsorából fogunk kiválasztani; nem kétséges, hogy ez a program nem öleli fel mindazokat a színdarabokat, amelyeket a munkásság számára be lehetne vagy be keUene mutatni. Ez a néhány előadás azonban csak egy évad műsorát tölti ki, <ami> a mi programunk pedig évekre szól. Ennek a programnak a megvalósítása természetesen nagymértékben függ a Nemzeti Színház mindenkori műsorától, minthogy munkáselőadásainkon kizárólag a Nemzeti Színház műsordarabjait, annak eredeti előadásában, adhatjuk elő. így tehát a választék, bár számszerűen elég nagy, mégis korlátozott. Nagyon örülnék, ha egy alkalommal végignéznéd egyik ilyen előadásunkat, és személyesen győződhetnél meg arról a meleg, intenzív kapcsolatról, amely a színpad és nézőtér között fennáll: a feszültség csendje és a taps, a nevetés, a morajló lelkesedés hangjai konkrétan bizonyítják, hogy a munkásság őszinte örömmel, szeretettel és hálával fogadja ezeket az előadásokat. Fogadd, kérlek, kedves Barátom, őszinte nagyrabecsülésem nyilvánítását. Budapest, 1941. október 21. Novágh Gyula igazgató, tanügyi főtanácsos, a fővárosi népművelés vezetője