Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Budapest, 1941. okt. 15.] „S bár apám, anyám földmíves, én már csak városi proletár lettem." Ez a mondat maga tisztán jellemzi azt a felfelé kavargó társadalmi ozmózist, amelyen át kell menni az egész emberiségnek. A kultúra, úgy látszik, arra való, hogy a mélyből a magasba Özönöljön az ember. Az sem csodálatos, hogy ezen az úton a nyitott szemű fiatalember nem tud másként könnyíteni magán: azonnal vall, ír, író lesz, ez az egy lehetőség lévén, hogy maradéktalanul kiöntse magából a feszültséget... Valószínűleg minden őstehetségnek ez a felszabadulási sorsa. Hogy aztán a megírott vallomás többet ér-e, mint annyit, hogy íróján könnyített: az attól függ: van-e az íróban az a kivételes adomány, mely irodalmivá teszi az írást. Könyvét küldje be, s elolvasom. 501. MÓRICZ ZSIGMOND - GULYÁS PÁLNAK [Budapest, 1941. okt. 15.] Pálom, várom írásodat édesapádról. Az esztergomi fejről éppen reá is emlékeztem. A magyar paraszt fia, ahogy felnő, felérkezik: és derült ember marad! Egészséges, angyalian jóságos, vidám és cselekvő, mint egy jól hajtott motor. Három ilyen gyászlap fekszik előttem. Egy magyar, egy német és egy tót. Mind a három népi eredetű. (Ügy látszik, a parasztnak ez lesz valamilyen utódja: népi. A paraszt szó nagyon sértő, kivált a jobb kultúrájú nép közt. Még sokkal jobb helyzetbe kell kerülniök, hogy ismét, dacból és jelszóul felvegyék a paraszt szót.) Mind a hárman vasemberek voltak. Mind a három barátom jó ember volt. A paraszt, ha a legmagasabb hivatalokig jut is el, még magával tudja hozni azt az örömérzést, hogy olyan mélyről ide érkezett. Azt mondja egy ilyen parasztgyerek, amikor együtt jöttünk le a palotából: „látod, nekem eszembe se jut, hogy én ide jutottam fel. Hogy ez a palota az én parancsom alatt áll. Hogy nekem anynyi folyosóm, annyi termem, annyi hivatalnokom van. Hogy meg vagyok híva ma estére a rniniszterelnökségre, estélyre. Nekem ilyenek eszembe se jutnak." És nyíltan nevetett. 502. MÓRICZ ZSIGMOND - GYALUI FARKASNAK [Budapest, 1941. okt. 15.] Sajnálattal bár, de visszaküldöm Bethlen Gábor lakodalmáról szóló tanulmányodat. Azt azonban nem kívánom, hogy addig ne írj erről a témáról, míg az én könyvem meg nem jelenik. Ellenkezőleg, írj minél többet, s gyűjtsd össze a kor anyagát! Nagy szolgálat az egész irodalomnak. Az ember azért van nyugalomban, hogy dolgozzék.