Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Én most délben kimegyek Leányfaluba, s csak hétfőn reggel jövök be. Ha nem vagy igen fáradt, kijöhetsz, de nem muszáj. Hétfőn találkozunk. Meg kell beszélni a következő utat. É[n] szerdán, 10-én megyek Hódmezővásárhelyre, s ott valami ünnepen veszek részt, amit ellenem rendeznek a diákok. Utána Szegedre megye[k], majd megbeszéljük, hogy együtt mehetünk. Addig is a viszontlátásig melegen köszönt Bp., 1940.

1. 1. Móricz Zs. 45. MÓRICZ ZSIGMOND - KARDOSNÉ MAGOSS OLGÁNAK [Leányfalu, 1940. jan. 6.] Leányfalu, 1940. I. 6. Kedves Olga, a görög tragédiák sorsa a maguké. Nem tudok élő példát rá, hogy ennyire üldözze az Ismeretlen Végzet egy családnak férfitagjait. Szegény Gyuri bátyám, neki minden jut, ami embert családjában fenyegethet. És Maga, drága. Most Magának kell az erősnek, a vígasztalónak, a nyugodtnak és a segítőnek lennie. Újságot különben sem olvasok, de most hetek óta nem is láttam. Debreceniekkel vagy közös ismerőssel nem találkoztam, így ma délután, ahogy a lapokat böngésztem, a Balkányi Kálmán cikkére bukkantam rá. Nem akartam hinni a szememnek. Lehetetlennek éreztem. Hihetetlennek. Az a pompás, kövér, derült lelkű ember. Hogy megyek én Magukhoz már, nem fog ott elnökölni oly kedvesen, az újságjaival a kezében és megható bájjal dörmögve fontos és kiváló véleményét a közállapotok fölött. De nem volna baj, ha már magunk is el tudnánk menni. Értelmetlenül örömtelen az élet. Itt vagyok én is, ennyire magamban. A három lányom éli a saját életét, énnekem csak éppen annyi szerepem van már köztük, ha annak, aki rászorul, segítségére tudnék lenni. A fiatalság öröme már nem az én örömem: minden pillanatban ráeszmélek... igen, ekkor meg ekkor így készültünk Jankával az Operába, vacsorára, így vártu[n]k társaságot... Ily nagy gond volt a terítés a menü, s micsoda élvezet volt utána a megbeszélés... Nézem Virágot, ki rendkívül hasonlít az anyjához, még abban is, ami vészes, hangról hangra visszhangzik bennem minden szó s mozdulat, amit látok, de nem reagálok: már bennem új izgalmat nem okoz az ifjak társasága. Most úgy jártam, hogy megint muszáj fiatallá válnom. Az Est-lapokat átvette az Állam, s dec. l-jén nekem felmondtak. Nem tudom, mért, valószínűleg drágállottak ezer pengőt adni, most már állami pénzből, hat cikkért egy hónapban. Megijedtem, mi lesz velem. Nekem olyan kötelezettségeim vannak, hogy minden hónap elsején ezer pengőt kell kifizetnem, mielőtt a reggelihez jutnék. Miből fogom a tartásdíjakat, az adósságokat és az adót fizetni. Másnap bementem Pestre, s véletlenül adódott, hogy átvettem a Kelet Népét, amit már évek óta kínálgattak, hogy álljak az élére, de úgy gondolták, hogy csak a nevemet