Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Kolozsvár, 1941. szept. 30.] Kolozsvár, 1941. szeptember utolsó napján Drága jó Zsiga Bátyám, olyan régen szerettem volna tudni, mi van Zsiga Bátyámmal?... Hiszen hogy beteg volt, arról a budapesti lapok is beszámoltak, s aztán láttam egy kedves képet, ahol drága kicsi unokáival hancúrozott a leányfalusi kúria kertjében. Ezt nagyon, de nagyon jó volt látni... Aztán megint nem tudtam semmit sokáig Zsiga Bátyámról. Néztem a Reggeli Magyarország minden vasárnapi számát, hátha még emlékezik az erdélyi meg székelyföldi útról, de nem volt benne már régen semmi. Lehet, hogy majd regény lesz belőle, ugye, mint ahogyan említette Zsiga Bátyám. Miután elment, még sokáig s mostanában is sokszor emlegetjük Zsiga Bátyámat. Bosszankodtunk a Magyar Nemzet szemtelenkedésén is, amikor oktatgatta Zsiga Bátyánkat, hogy honnan veszi magának ezt a szemtelen merészséget?... Amire megbízott Zsiga Bátyám, utánajártam, és közlöm Zsiga Bátyámmal : A Légy jó mindhalálig c. filmet Kolozsváron a Royal mozgóban 1941. február 13— 19-ig vetítették. Hogy ezenkívül melyik visszatért városban játszották, nem tudom, mivel a kérdésemre nem jött meg még a válasz. Talán Marosvásárhelyen — úgy hallottam —, de mondom, nem kaptam meg még a választ, s azért írom most egyedül a kolozsvári vetítést. Nagy sikere volt máskülönben, s még én is megnéztem, nem is egyszer. Ami a „szociális riport" megírást illeti, én szeretném a leginkább megírni, csakhogy baj van, mivel már van féléve, hogy a Kelet Népét nem láttam. Éppen ma is kutattam, mert hallom, hogy Zsiga Bátyámnak van benne egy írása Babitsról, dehát én nem tudom, miért lehet itt olyan nehezen hozzájutni. Edgárt máskülönben hónapok óta nem láttam, holott úgy tudom, ő van megbízva az itteni kezelésével. Pedig ha valamelyik lapba szeretni írni az ember — s hogyne szeretne éppen a Zsiga Bátyám lapjába írni —, szeretné ismerni is a lapot. Ettől függetlenül is feldolgozok valamit, s elküldöm Zsiga Bátyámnak, s ha nem lesz jó, akkor majd visszakérem. Egyébként itt nagy a csönd. Az erdélyi írók nem írnak, hanem nyilatkoznak. Igaz, ez se érdektelen. Arról nyilatkoznak, hogy miért hallgattak el a boldog hazatérés óta. Ha kéne Zsiga Bátyámnak nyilatkozatuk, hát elküldeném, szívesen. Szeretnék én is kijönni már valami „rendes" dologgal, de a szerkesztőségi robot annyira leköt, hogy egyelőre nem is tudom, mi lesz belőle. Ez az írásom, amit mellékelten küldök, a most vasárnapi számban jelent meg, s szeretném, ha egyszer ideje volna, olvassa el Zsiga Bátyám is, mint aki már ennek az útnak, amiről benne szó van, igaz bejárója... Drága jó Zsiga Bátyám! Hát én nem untatom tovább. Milyent[!] beérkeznek a válaszok, hogy hol játszották még Kolozsváron kívül a Légy jó mindhalálig c. filmet, nyomban továbbítom. Jó, hogy újból jól van Zsiga Bátyám, s ha egy kis irodalmi pletyka lesz erre mifelénk, arról is majd beszámolok „házi használatra". Köszönöm szépen Zsiga Bátyámnak, hogy megbízatásával megtisztelt, s kérem a továbbiakat is fiúi szeretettel és őszinte készséggel: Kolozsvár, szeptember utolsó napján Biró János 319