Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

egypár hónap óta folytonos felsrófoltságban vagyok - Gellért Sándor miatt. Az első igazán nagy költő Ady óta. A magyar líra csodálatosan gazdag; ne gondold, hogy elfogult vagyok, gyermekkorom óta versekben élek, Illyést, Erdélyit, Szabó Lőrincet kitűnő költőknek tartom, tegnap este is jó sokáig olvastam Illyést, nagyon szeretem (ha Ady miatt meg is kellett legyintenem), de Csokonaihoz, Petőfihez, Adyhoz képest túzok a fantáziája; József A. mindnyájuknál több, zseniálisabb, de — sokszor bántóan, tragikusan patologikus, s a magyar beszédének nincs meg az az íze-sava-borsa, ami meg kell hogy legyen a /à//költészetben (az igazi poézis mindig: faji). Gellért mindegyiküknél összehasonlíthatatlanul nagyobb. Mítosz-csináló, mint Csokonai, Ady vagy Petőfi, a fantáziája igazi alkotó fantázia, tele új és változatos formációkkal; nyelvbírása, népisége, asszociációi merőben eredetiek, új-zamatúak (a magyar zseni sorsáról írt verséért — A bojtártalan pásztor — Ady megölelte volna). A temperamentuma is ős-emberien, ős-magyarian túláradó, ezért teng túl benne az erotika. Olyan „parasztApollo "-féle, amilyennek Ady szerette volna magát. Élet-élésében emlékeztet Balassira, csak ennek könnyebb dolga volt, mert nagyúr volt. Egypár nap múlva felküldi nekem kiadásra rendezett verseit. Bemutatom azokat is Neked. De addig is olvasd el azokat a verseit, amiket már elküldtem. (Pl. Családfám, Borkám, Bözsi, Házas-ének stb., stb. vagy a Tornác küszöbén.) A versei címére nem emlékszem. Milyen gyöngyszem pl. ez az aprósága: Esteledik. Lefekszem. Elnyel az álom. Mint holtat a koporsó, Mint koporsót a Föld, A Földet a világűr. Alszom. Virraszt az Isten, Botjára rádűl. Egyszeri olvasás nem mindig elegendő, éppúgy, mint Adynál. Lehetetlenségnek tartom, hogy többszöri olvasás után ne érezd Gellértben a nagy költőt, sőt: a zsenit. Ez a szegény gyerek nyomorultan sínylődik kis, rongy falujában. Kétségbeesve panaszkodott nekem Debrecenben: „félművelt" vagyok, nincs pénzem könyvekre. (De a Rózsa Sándorodat most megvette valahogy, s elragadtatva ír róla. Én is küldtem neki egy csomó könyvet.) Tegnap kapott levelében azt írja: „rettentő vad keservek, lázak cserepesítik ajkamat". Nem szabad veszni hagyni. Kiadót kapunk a verseire, de ez nem elég. Neked és Németh Lacinak segítenetek kellene majd rajta. Ha Ti vezetitek be az irodalomba (ajánló előszavakkal vagy bővebben írva róla), olyan támaszra tesz szert, hogy élhető állapotba jut. Feljöhet Pestre, s valahogy egzisztálhat a verseiből. (Ha én verem mellette a nagydobot, akkor mehet a fenébe, annyira diszkreditáltak Babitsék s az egész Baumgarten-band. Pedig Gellértnek elkelne egy kis Baumgarten-jászol.) Beszélni is szeretnék Veled ebben a dologban. Augusztus 21-én, csütörtökön délután mennénk ki Hozzád. Remélem, már jó az egészséged. Ha ezen a napon terhedre volnánk, írd vagy írasd meg egy levelezőlapon. Ha nem értesítesz, úgy veszem, hogy menjünk.