Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

hogy rendes állapotban kerülnek vissza a lapok, és tőle telhetőleg azon lesz, hogy ne kerüljön sok vissza. Ezt legközelebb a Hordósy igazgatóval kell megbeszélni. Visszamenve a Kamarába, azzal fogadtak, hogy még két aláírás hiányzik, fáradjak el holnap. Ma volt a nagy nap, hogy mire odamentem, már készen várt az utalvány, csak a pénztárhoz kellett menni. Inkább repültem, mint mentem. Nagy segítségemre volt az a hölgy, akit a múltkor is említettem, igazán kedves és készséges hozzánk. Reggel, mielőtt elmentem volna a pénzért, megpróbáltam újra, immár ötvenedszer, telefonálni az Együttműködéshez. Itt is szerencsém volt, tudtam beszélni, csak nem oda tartozik, ha^ nem a Földművelési Minisztériumba. Oda is telefonáltam volna, de nem lehetett velük beszélni. Mikor a 300 pengőt megkaptam, gondoltam egy nagyot, hátha négyre tudom szaporítani, és átmentem a minisztériumba. Itt már nem voltak olyan készségesek, mert két óra hosszat kellett várnom, míg egy főtitkárhoz bejutottam. Megmondtam, hogy miről van szó, bizony nem nagyon örült, mint mondta: „Szomorúan veszem tudomásul, és miután a Főszerkesztő úr nincs Pesten, hogy megbeszéljük a dolgot, tehát kifizetjük a 100 P[-t]." Hirtelen kiszaladt a számon, hogy hol? Elmosolyodott a boldogtalan, és azt mondta, hogy küldjü[n]k csekket, és legkésőbb a felolvasás után megkapjuk. Nagyon szerényen megjegyeztem, hogy miután a Szegedi kufát már úgyis megszerezték, nem a rádiótól, hane[m] a Hídtól, hát nem mindegy, hogy mikor kapjuk. Nagyon kedvesen másodszor is elmosolyodta magát főtitkársága, és megígérte, hogy nagyon hamar elküldi. Én ma postára teszem a csekket az ő nevére, és így legalább kísérteni fogom, hogy <fizesse> fizessen. A Vásár pénzét ma, ha Jócsik dr. bejön, befizetem a csekkünkre, addig nem tudok elmenni, mert nem lehet itt hagyni a szerkesztőséget. írtam nagyon udv[a]riasan a református egyháznak, kik a Csikóst kérték már rég, azzal, hogy azonnal fizetnek. Pont egy hónap telt el, de elfelejtkeztek rólunk. Ma végre megküldték a 16 P[-t] ők is. És tessék elképzelni, Holies Pál is fizetett, igaz, hogy csak 10 P-t, de ezt is megértük! Most 83,63 fillér van a csekken, és hozzájön még a 300, amit fel fogok adni. Váradról írt a Vidor könyves, hogy megkapta a 100 példányt, és kéri, hogy a számlát küldjük el és minél nagyobb engedményt. Ma felhívtam Sárközi urat, aki azt mondta, hogy tekintettel arra, hogy a Magvető tavaly jelent meg, erre nem kell könyvnapi kedvezményt adni, hanem adjunk 40 %[-ot], és 5 P legyen az ára, úgy, mint könyvnap után. Ma kellene írnom, de nem tudom, hogy Főszerkesztő úrnak így megfelel-e? Lilivel mi tegnap úgy spekuláltuk ki, hogy könyvnapra 4,20-ért adhatja és azután 5[-ért], és ebből kap 30 %[-ot],de Sárközi úr szerint ne[m] kell más árat csinálni, és az 5[-ből] 40 %[-ot] adhatunk. Mindenesetre szerettem volna, ha Főszerkesztő úr is hozzájárul, de nem várhatunk soká, mert az ünnepek miatt úgyis megint később érkeznek a levelek. A lap ma már kész lesz, úgyhogy délután már expediálunk is. Adósság nélkül, de egy árva fillér sincs a kasszában. Ami apróságra kell, azt én privát szorgalmamból és ügyességemből, anyai hozzájárulással megszerzem. Réti dr. rengeteg felé járt, és sok helyen megígérték neki, úgyhogy a jövő hét már sokkal könnyebb lesz. Egyelőre ennek a 300 P-nek örülök nagyon, mert ebből már tudjuk a nyomdaszámlát kifizetni. Nagy reményeket táplálok a kolozsvári könyvnapokra is, és nagyon bízom Balogh ígéretében, hogy június 10-ig komoly pénzeket küld nekünk. Különben is olyan vidáman süt a nap, hogy nem tudok most keseregni, annál is inkább, hogy a lapot ki tudjuk fizetni.