Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

zem magam, mint írás közben. De azt tudom, hogy ha leírják az elmondott szöveget, az nem versenyez a leírottal. Különös, egészen más hat az előadásban, mint az olvasásban. Előadásnál legnagyobb sikere van a szabálytalan fogalmazásnak: ha az ember ott zavarba jön, s aztán valahogy kivágja magát, képesek azt külön megtapsolni. Ez a fogalmazásnál lehetetlen. Mi van az érsekújvári kirándulással? Á, hogy képzeled azt, hogy 50 P-t adjanak? Nekem ajánlottak fel annyit Marosvásárhelyen, a Kemén[y] Zs. Társaság méltóságos főtitkára által. De olyan óriási volt a bevétel, hogy szégyelltek nem adni aztán 100-at. Meg is adták, [és] jól is tették, mert ebből utazom tovább. Már úgy látszik, éjfélbe is írok. Találomra kalapálom a betűket. Pünkösdre talán sikerül még egy levelet összehordani. Addig pedig számtalanszor csókollak benneteket Appapa 1941. május 25. Már 12 napja vagyok távol. Szeretném, ha valakinek hiányoznék. De ha az embernek még egy felesége sincs, akkor senkije sincs. Kisanyának írtam egy lapot a Székely Mózes miatt. Remélem, büszke rá. Kár, hogy oly lehetetlen ember vagyok: hogy egy ilyen remeket nem tudok élvezni. Na, jól van, szervusztok. Csók, csók, csók Apu 400. MÓRICZ ZSIGMOND - MÓRICZ ERZSÉBETNEK [Marosvásárhely, 1941. máj. 25.] Édes fiam, most indulok a falvakba, ahonnan aztán igazán se levél, se telefon még éjfélkor sem. Ma még rászánom azt a négy pengőt, és felhívlak telefonon. Vajon tudok-e veled beszélni? Most vasárnap délután van. Ezután is írok mindennap legalább egy-egy levelezőlapot, ha valahol le lehet telepedni, levelet is. Folyton gondolok rá, mi van otthon. Ez az út igen fárasztó, de mindenkinek legnagyobb csudálkozására ma déli egy óráig aludtam, s ebéd után újra lefeküdtem, s jó két órát ismét átaludtam. De az a fontos, ugye, hogy egészségesen érjek haza. Még eddig a gyomrom teljesen rendben van, húst abszolúte nem eszek, csak az este ettem egy kis darab flekként, s nagyon jó volt. Bort egy kortyot sem iszok. Folyton főzeléket és rizst, krumplit s kevés tésztát kérek. Most igen kedves embereknél vagyok, akik nagyon jók hozzám, de nem panaszkodhatom senkire. Az este igen nagy sikerem volt, ilyen még nem is volt. A legnagyobb terembe nem fértek be az emberek. 372 ülőhely van, de úgy számolták, hogy ezernél többen voltak. Egész az előadó asztalig zsúfolva állottak az emberek. Pénzem is van, amennyi kell, mert valamit adnak a beléptidíjakból. Általában az emberek nagyon különösek. Désen pl. az egész bevétel az enyém volt, s zsúfolt ház után 44 pengőt nyújtottak át. Kiderült, hogy a hallgatók ingyen tolakodtak és szöktek be,