Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Marosvásárhely, 1941. máj. 23. körül] Édes fiam, nagyon megörültem a levelednek, mely azonfelül igen kedvesen is van írva. A kicsik képe remek, a kosárban az ölelkezésben látszik meg, hogy Réka micsoda nagy gyerek már. Nagyon szépek, csak maradjanak egészségesek. Én beleszerettem az utazásba, s a jövőben fogok is utazgatni. Jó az, ahogy írod, ha az embert lelkesedés veszi körül, s ha semmi sincs, ez van. Kivált itt, Erdélyben. Itt még lelkesek a népek, s nincsenek rákapva, elkoptatva, s várnak, azt hiszik, lehet valamit csinálni s s s... Téged mindenfelé ismernek s számontartanak, éppen most mondja a kis háziasszonyom, hogy voltál nála. Igen kedves asszony, a nővére most itt a ref. pap felesége, aki abban a lakásban lakik, ahol Tolnai Lajos lakott, s megijesztettem őket, hogy hamar költözzenek ki onnan, mert Tolnainak is ott halt meg ötéves korában a kislánya, Iduna, s az ő hároméves fiuk is mindig lázas. így beleavatkozom... Képtelen vagyok egy fél napot elszakítani magamnak, folyton a legérdekesebb látnivalókkal zaklatnak, nem is mulasztom el, amit csak lehet, így a fejem káptalan lesz, éspedig gótikus — itt mindenki mindkét betegségben szenved... Nagyon kell az a fél nap, amit holnapra kialkudtam, végig kell gondolni sok mindent. De mivel spórolásból elfogadom a lakást, kosztot: tehát udvariaskodni kell, és soha nem maradhatok magamra túlzott udvariasságból. Meg vagyok pedig nyugodva, a KN, úgy látszik, éppen úgy eldöcög, mintha otthon volnék. Csibe pedig vasszorgalommal kezeli Lányfalut. Tőle már kaptam három levelet. Miklóséktól még nem kaptam levelet, se Gyöngyitől, Lili már egyszer leírta a nevét a KN-lapra. Tolnai Lajos igen nagy író, igazad van, hogy nagyon szigorú, de igen magas nívó és érték. Lexit veleddel csókolom, s jó egészséget, mint nekem van, mind-mind Gyöngyinek mondd meg, legközelebb neki írok. 396. CSATÁI IBOLYA - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Budapest, 1941. máj. 23.] Budapest, 1941. május 23. Kedves jó Főszerkesztő Úr! Ma kaptam két lapot Désről, melyben a levelek hiányát olvasom. Mi (Lili, dr. Jócsik és én) írtunk egy nagy levelet hétfőn, 19-én Kolozsvárra, mert azt hittük, hogy ott tetszik még lenni. Ma végre megkaptam a Vásártól 350 pengőt, de rengeteg telefonálás és udvarlás után. Olyan nagyon boldog vagyok, hogy már az első részletet a kezem között