Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

csapattak össze ripp-ropp... S így egészben az írás hátha mégse válik kárára a K. N.-nek. Megszenvedtem ezekért a rigmusokért... A legjobb egészséget kívánom az egész családnak — Lilinek, a fiatal asszonykának, a kis unokáknak. Igaz szeretettel izgága és mégis Buddhában heverő öccse. Gulyás Pál 1941. ápr. 15. Dobozi-bérh. C/9 Ui. Ha mégse jöhetne le a cikk, nagyon kérném Zs. Bátyámat, legyen sz. visszaküldeni. Ha már összetákoltam, hadd maradjon meg a fiókomban legalább. 359. NAGY IMRE - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Sárrétudvari, 1941. ápr. 18.] Kedves, jó Zsiga bátyám! Azt hiszem, talán nem leszek alkalmatlan e levelemmel, de most olvastam a Kelet Népe legújabb számában Magyar Eposz című írását, melyben írja: „A magyar a napsugár gyermeke, darazsakban, zümmögő bogarakban gyönyörködő szegénység". E gyönyörű szavakban én is megéreztem a magam vergődő, szépséget szom[jú]hozó lelkét is —se szavak erőt és biztatást adtak a lelkemnek, hogy megírjam e levelet és két versemet elküldjem kedves Zsiga bátyámhoz, oda Leányfaluba... Bár egy kicsit röstelkedek a Baumgarten-díj miatt, de itt megírom őszintén, hogy „ugrattak", aztán meg kegyetlen, mostoha sorsom is indítóoka volt, már hiába, ez megtörtént - ezért ne ítéljen el, és ne tartsa ezt a dolgot megbocsáthatatlannak. Azért most szomorú vagyok nagyon, nagy elhagyatottságban élek és rettentő szegénységben, bizonytalanságban. Tegnap, 1941. április 17-én egy fél kenyér volt a házamnál csak, és kilenc száj lehelte felé az éhségét, én ezen a napon nem ettem egy falat kenyeret sem (pénzem sem volt, hogy vehettem volna). Éjjel nem aludtam, ha behunytam a szemem, a fél kenyeret láttam, mint életem szörnyű pusztasága felett kucorgó félholdat, amely fogy, egyre fogy, mert kilenc szájnak vág belőle karajt, szeletet a kés. Nincs munkaalkalom, az eső folyton esik, térdig ér a sár, a vetés nem bír nőni, a Nap a felhők alatt bujdosik, ha kinéz néha a felhők alól, azért teszi, hogy szétnézzen a vergődő táj felett. - Ady azt írta: „Összeszaladt ősz, tél, tavasz, nyár!" - a vers igaz, a gyümölcsfa virágzik, de már lombot nem bír hajtani, a virágbimbók megs[z]ületnek a fán, de a fa meghal, gyümölcstelenül. Csak a békák élnek vígan, olyan békalárma zeng a tócsákból, árkokból, hogy a lelkünk is reng belé, és <m> reménytelenül nézünk a sártól-ví[z]től csillogó mezők felé... A rendkívüli helyzet miatt elmaradt budapesti utam is, a Magyar Kalász irodalmi estjét nem tartották meg, mely e hó 5-én lett volna, ezen az estén felolvastam volna a verseimből. Elmaradt a püspökladányi Ref. Nőszövetség műsoros estjén való szereplésem is - tehát nem tudtam egy fillér jövedelemhez sem jutni... Ma: április 18-án, a fél