Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

kecskeméti utad s az itteni nyomtatása a lapodnak elmaradt, nem változott-e meg ezzel kapcsolatosan is a többi terveidf!]. 8-án, vasárnap Leányfalun felkeresnélek, ha odahaza lennél, vagy Pesten, ha ez Neked alkalmasabb lenne, hogy a cikkeimet bemutassam. Itt különben semmi újság nincs, mindannyian jól vagyunk és várunk. Tóth Laci, mikor közölte velem elhatározásodat, kissé rosszkedvű volt, és úgy éreztem, hogy szemrehányás is volt szavaiban. Miklóst is várjuk, és ezen a héten kellene hozzánk eljönni. Én felkerestem fentlétem alkalmával a Pester Lloydnál, de ő nem volt ott. Sokszor szeretettel ölelünk, Trauteval együtt: Kálmán 290. KOVÁCS IMRE - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [H. n. 1940. nov. ?] Kedves Zsiga Bátyám! A Kelet Népében kezdeményezett és úgy a magyar <munkás> művelt rétegek, mint a parasztság körében nagy visszhangot vert népfőiskola-mozgalomnak, amely nem tudom, kinek vagy kiknek a hibájából megfeneklett, most kellemetlen utókövetkezményei jelentkeznek. Annak idejében a Szabad Szóban mi is állandóan közöltük a népfőiskola-ügy állását, s nagyon sok parasztember anyagi segítséget ígért a Németh-villában tervezett népfőiskolának. Most ezek az emberek kérik, hogy hova küldjék a búzát, a sertést és az egyéb segítséget. Mit írjunk nekik vissza szégyenkezve? Megírjuk-e az igazságot, hogy a népfőiskolából nem lett semmi, és akkor utolsó reményüket, melyet a magyar írókba helyeztek, elvesztik. Én csak fél füllel hallottam a kultuszkormányzattal folytatott tárgyalásokról, amit akkor is és most is nagy tévedésnek <mondottam> tartok, és restellem, hogy arra sor került. Amikor az egész ország osztatlan lelkesedéssel állt a nép fő iskola-gondolat mellé, miért kellett a kormányzatot belekeverni, ezt nem értem! Derék parasztbarátaink, ha megírom nekik, szintén csóválják a fejüket, és majd paklit emlegetnek vagy megalkuvást az üggyel kapcsolatban. Minden anyagi eszköz rendelkezésre állott volna, csak a bátorság hiányzott a megvalósításhoz. A protestáns prédikátorok valamikor nagyobb eltökéltséggel és bátorsággal terjesztették a világosságot Magyarországon, és minden üldözést vállaltak, mert csak a célt nézték. Szeretném tudni tehát Zsiga Bácsi, mi a helyzet a népfőiskolával, és nagyon leköteleznél, ha megírnád, hogy én is kimagyarázkodhassam parasztbarátaim előtt, akik már türelmetlenül küldeni akarják a segítséget. Szeretettel köszönt: Kovács Imre