Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

21. MOLNÁR JÓZSEF - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Hajdúnánás, 1939. dec. 21.] Hajdúnánás, 1939. december 21. Bocskai u. 15. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Kedves Zsiga Bátyám! Mély tisztelettel és szeretettel üdvözlöm Zsiga Bátyámat mint a Kelet Népének új szerkesztőjét, és kívánom, hogy Isten segítse meg minden elgondolásában, hogy vezetője és irányítója lehessen ezután is az igazi magyarságnak. Beköszöntő szavait nagy meghatódással és teljes átérzéssel olvastam el magam is és olvastam fel diákjaimnak, akik igaz eltökélést és bátorítást kaptak munkájukhoz. Szebb és nagyszerűbb karácsonyi ajándékot nem küldhetett volna nekünk s azoknak, akik Zsiga Bátyámat szeretik. Tudom, hogy nem haragszik meg ezért a levélért, s nem fogja bizalmaskodásnak venni ezt a megszólítást, ha megérzi a betűn keresztül is a nagy szeretetet. Az ősi „fekete földből" magammal hozott szatmári szeretettel és a magyar parasztságból származó értelmiség teljes hódolatával köszöntöm, és kívánom, hogy szebb és boldogabb karácsonyt is érhessünk még ezen a földön. Én Csengerből származom, s ma is büszkén néztem meg a csengeri legények arcképét és a csengeri bíró fényképét a Szatmár vármegye monográfiájában, s meleg szeretettel simogattam meg azokat a szavakat, melyeket az én népemről is elmondott akkor, amikor még senki sem sejtette, hogy mit fog jelenteni Móricz Zsigmond a magyar kultúra, művelődés és irodalom történetében. Büszke vagyok Szatmár megyei származásomra, s minden igaz szatmárit egybefűző meleg szeretettel küldöm alázatos üdvözletemet ahhoz, aki mindenkinek meghallgatja szavát, s aki azt írta a Kelet Népe előfizetőinek, hogy a „törzs tábornak tekinti a régi híveket". Én a régi hűséggel és új magyar akarattal írom meg ezt a levelet. Szeretnék valami olyat is írni, aminek a karácsonyi szent ünnepek alatt örülne Zsiga bátyám is, de nehezen megy az írás, és ezer kérdésre adandó felelet tolul élőmbe. Nem tudok válogatni, mert sok fáj, és sok mondanivalóm volna. Hallgatok tehát most, hanem mást fogok beszéltetni magam helyett. Én tanár vagyok, Zsiga bátyám, a magyar ifjúság nevelője, aki igazabb magyart akar nevelni nálánál. Szívvel és vérrel nevelem azt az ifjúságot, melyet Isten kezem közé adott, s mai napon nevelésemnek eredményeképpen olyan dolgozatot fogok Zsiga bátyámnak mellékelni, mely nem én értem, de nem is helyettem beszél, hanem magáért. Ma sok tusakodás és válogatás után az V. gimnazistákkal ilyen című dolgozatot írattam: Én és a magyar paraszt. Feladtam ugyan másik címet is (Legkedvesebb könyvem), hogy senkinek se legyen fennakadása, s csak az írjon erről a témáról, akinek van mondanivalója, és szívesen ír. Az osztály 24 tanulója közül 15 tanuló írt erről a témáról. Előre meg kell jegyeznem, hogy a diákokat a témához nem készítettem elő, s hogy az órára való bemenetel előttig sem döntöttem véglegesen, hogy meg merem-e íratni ezt a dolgozatot. Mire bementem, készen állott a határozat, s felírtam a táblára a két tételt. Remegve vártam, hogy ki fog róla és mit fog róla írni a diákság? Rendelkezésükre állott 40 perc, s ez alatt a 15 diák sok-sok érdekes és nagyon értékes dolgot írt össze, mely