Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Én a Kelet Népével még nagyobb célt tűztem ki magam elé. Már fél év alatt elértem, hogy egy döglött folyóiratba életet lehetett szítani. De a mai lapnak valóban semmi köze a régihez. Sőt, az előfizetők névsora is kicserélődött. Ugyanaz a középosztály gyűl a zászlóm alá, amely eddig is olvasta könyveimet. Csak éppen a zsidóság maradt el. De hiszen én a magyar faj harcosa vagyok: életem egyetlen célja a magyar fajta felébresztése a kultúrára. Nem könnyű dolog. De ezen a torlaszon még elvérzeni is érdemes. Én azzal a feltevéssel voltam, mert az öcsém úgy ismertetett meg Téged előttem, hogy te tökéletesen érteni fogod a célt, amk kitűztem, ahogy harminc év óta egy nap sem titkoltam el a magyar közvélemény előtt, mi lakik bennem. Sajnos, mint valami főbeverés, úgy hatott rám, hogy az öcsémet oly hihetetlen módon félreismered, olyan intenciókat imputálsz neki, ami benne tökéletesen hiányzik. Pénz sem nála, sem nálam nem volt soha vezérgondolat. Azért érti meg fél szóból, amit mondok, mert idealista annyiban, hogy ideákért s ideálokért küzd ő is. A Lloyd nyomda csinálhat ezerszerte jobb s gyorsabb lejáratú üzleteket, mint az én Kelet Népem, de ennél magasztosabbat soha. S ha nem vagy hajlandó mellém állani s kivárni azt az időt, aminek be kell következni, s be is fog következni, akkor egyszerűen kell elintézni a dolgot. Nem akarok én teher lenni valakin, aki nem örül annak, hogy velem együtt reménykedhetik a magyar jövőben. Az augusztusi számra nem adok le addig kéziratot, amíg el nem lesz intézve a felvetett üzleti probléma. Most is úgy beszélek, mintha hangosan gondolkodnék. Ez kitűnő megfigyelésed, mert azt hiszem, soha nem is beszéltem másképp, s ha van oka annak, hogy komolyan vették írásaimat, ebből következhetik. Nincs különbség számomra az üzleti levél és a novella közt. A novella is üzleti keménységű, biztosságú és értékű kell, hogy legyen. Maradok 217. MÓRICZ ZSIGMOND-PÉTER JENŐNEK [Budapest, 1940. júl. 7.] Kedves Barátom, mindennap készülök bemenni Hozzátok, s beszélni Gyulairól és Vajdáról. Gyulait nem hagyhattam ki a Magvetőből, mert emberi okai voltak. Ő volt első pártfogó barátom, s bár nem tartom nagy költőnek, akkorának igen, hogy ne süllyedjen el általam. Vajda viszont a legnagyobbak közt és elöl áll, és éppen most ő az egyetlen aktuális. Éppen ezért róla szeretnék beszélni. Ha belementek, én magam is szívesen kiadnék egy Vajda-antológiát a Magvető-sorozatban 10 000 példányban, de ha ti megcsináljátok, abban is szívesen segíten[é]l[e]k avval, hogy előszót írnék hozzá. Vajdának most van itt a maga ideje! őszre ki kell hozni. Különben igaz barátsággal köszönt Budapest, VII. 7.