Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

196. MÓRICZ ZSIGMOND - PAÁL JÁNOSNÉ MOHÁCSI VIOLÁNAK [Budapest, 1940. jún. 15.] Igen, a cukorrendelet szinte megoldja a múlt cukorínségét a falu szegény népe közt. Nemcsak hogy a minimális cukoradagot megkapja, hanem hozzá is szokik a cukor fogyasztásához, ami a gyermeknevelésnél nagy fontosságú. Bár így lehetne a jó könyvet és a politikai nevelést is kormányrendelettel adagolni. A népfőiskola sokat tehet. Megvan a remény, hogy az ősszel megnyílik országszerte a népfőiskolák egész serege. Akkor aztán faluvezetőket kap saját fiai közt a nép. 197. FÖLDESSY GYULA - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Budapest, 1940. jún. 15.] Kedves Móricz Zsigám, a Kelet Népét rögvest elolvastam, amint a postás meghozta, persze legelőször a Te vezércikkedet. Tetszett, mint minden írásod, és igazad van benne:a „Szép" i[n]dulatszó — legfeljebb még azt tenném hozzá, hogy ami az emberi szavak és gondolatok között nem tud „indulatszó" lenni, az nem is ér semmit. Egyszóval a „platform" megvolna a kölcsönös megértéshez, de Te ezenkívül még meg is hengergettél engem az írásodban, s úgy tüntettél fel, mint aki a régi, „helytelen alapokon építgeti fel" a szép teológiáját. Hát ebben, kedves Zsigám, minden, de minden apprehenzió nélkül szólva (elvégre minden embernek van jussa a legemberibb dologhoz: a tévedéshez), tökéletesen ellentétbe kerültél a tényállással. Először általánosságban, mert soha nem került ki a kezemből írás, amelyben ne lett volna saját mondanivalóm, másodszor mert a Szép teológiája is csupa nóvum, s jórészt olyan nóvum, amit Neked is helyeselned kellett volna. így hangoztatom pl. Veled egyértelműleg, hogy a Szép elemi szükséglete az embernek, ezért támadtam meg a híres kanti mondást (amit legjobb tudomásom szerint eddig semmi gondolkozó- vagy esztétikusféle ember <eddig> nem tett), hogy „szép az, ami érdek nélkül tetszik". Ugyanezt mondom akkor is, amikor a Szépet „a dolgok őselvének" nevezem. Vagy amikor Veled egész szó szerintien összekapcsolom a „Szépet" az „örömmel". Cikkeddel rákényszerítettél arra, hogy ezt a kis tanulmányomat minél előbb kiadjam, pedig eredetileg az volt a szándékom, hogy majd csak a Tanulmányok és élmények óta felgyűlt egyéb írásaimmal fogom megjelentetni. De nagyon megkérnélek valamire. Engedd meg, hogy abban a füzetben, amelyben a Szép teológiáját teszem közzé, kiadhassam a Te „Szép!"-edet is. Könnyen beláthatod, hogy a Te írásodban van egy kis szelíd diszkreditálásom vagy mondjuk: fékeértésem, s ez a fékeértés a legalkalmasabban úgy oszlatódik el, ha az olvasó a két írást egymás mellett kapja. Nem sok értelme volna, hogy most nyáron kerüljön ez a füzet a publikum elé, de ha