Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Most újra küldök négy verset a Kelet Népe számára, ha beválnának közlésre. A fá­cántollról írtam verset, melyet a kalapom mellett látott, mikor a szerkesztőségben jár­tam; érdekes, kedves kis epizódja lett az életemnek ez az urasági erdőben termett fá­cántoll, három pesti iskolásgyerek meglátta a kalapomnál az utcán, körülrajongtak, és elkérték tőlem, kérdezték: „kedves falusi bácsi, mennyiért adja nekünk azt a szép tol­lat, kap érte cigarettát, veszünk, csak adja nekünk". Én a tollat háromfelé vettem, s odaadtam ingyen a három kis pesti gyereknek, én is ingyen jutottam hozzá, vadászaton hajtó voltam, és a szekérre < > rakott fácánok egyikének a begyéről lekanyarítot­tam a bicskámmal egy csomó tollat bőrrel együtt egy óvatlan pillanatban, gondoltam, hogy ha <hús> fácánpecsenyét nem ehetek, legalább a tollával ékeskedhetek, és most három kis <gy> pesti gyerek örömében fürdik meg néha a lelkem; maradt még nekem is, két kisfiamnak tartogatom, Imrusnak, Ferkónak... No, de nem untatom tovább kedves Szerkesztő Urat. Bocsánatot kérek, és kívánom, hogy még sokáig tartsa meg a jó Isten erőben, egész­ségben kedves családjával együtt. Igaz szeretettel üdvözlöm Nagy Imre 1940. május 22. Sárrétudvari Zrínyi utca 562. 171. BAKÓ JÓZSEF - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Békéscsaba, 1940. máj. 23.] Békéscsaba, 1940. V. 23-án. Kedves Zsiga Bátyám! Meglátogatom újra két verssel. Azt hiszem, hogy ezek nem ütköznek még bele a cenzú­rába. A legújabb kötetemhez való anyag úgyis már két hónapja hever a kecskeméti ügyész asztalán. Szerettem volna, ha a tavasszal megjelenhetik, de már látom, hogy le­késtem. Még egyet kérnék, ha a múltkor küldött novellámat nem használhatja, legyen szíves küldje vissza, mert csak az az egy példány van belőle. Címe: Juüs. Ma írtam Németh Lászlónak is, hogy a népfőiskola részére fölajánlott színdarabom­ról írja meg a véleményét: elfogadható-e, vagy átdolgozásra szorul. Erdei Ferinek már írtam, hogy itt is vajúdik a csabai parasztok között a főiskola ter­ve. Tanya már lenne egész közel a városhoz, de még töprengenek, hogy mitévők legye­nek. Én piszkálgatom őket, de nem siettetem, hadd érjen meg egészen, hogy ők kíván­ják, ne pedig én. Helyes? Ha fölmegyek, majd szóval beszámolok. Válaszát várva maradok szeretettel híve : Bakó József

Next

/
Thumbnails
Contents