Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Pécs, 1940. máj. 18.] Pécs, máj. 18. Kedves Zsiga Bátyám! Ágyból írok, közel 3 hete fekszem, mert megint baj van a tüdőmmel. De azért dolgozom is, bár azt se tudom, Zsiga bátyám, emlékszel-e még reám, elküldöm a Kelet Népének ezt a novellát. Légy olyan jó, ha tudsz időt szakítani, olvasd el. Őszinte, igaz híved m Sásdi Sándor 168. MÓRICZ ZSIGMOND - KARDOSNÉ MAGOSS OLGÁNAK [Leányfalu, 1940. máj. 21.] Leányfalu, 1940. máj. 21. Kedves Olga, örömmel nyugtatom meg, hogy végre valami történt az én dolgaimban. Az Est-lapok utódai ugyan nem adnak szerződést, tehát egy fillér keresetet sem, de az Athenaeum belement abba, hogy mivel nekem most tízezer pengőt javamra írtak, s mivel azt kértem, hogy evvel az összeggel ne az adósságaimat csökkentsék, hanem ezt adják ki nekem egy év alatt havi részletekben, ezt a javaslatomat elfogadták. így egy évre némileg biztosítva vagyok. Egy év sok idő, ezalatt valami jobb is történhetik: ha élünk. Most a Magvető ügye foglal el. Néhány nap múlva már megkapja ezt a szép kis antológiát, kíváncsi vagyok, mennyi olvasnivalót talál benne. írja ám meg gondosan, hogy egy új kiadásnál a tapasztalatokat értékesíthessem. - Most három óra van reggel. Már jó csomót írtam. Még egyszer le is fogok feküdni. Mostanában igyekszem egy kis rendet csinálni az elfoglaltságokban. Minden reggel 7.20-kor megyek be Pestre az autóbusz-villanyos kombinációval, s délután 2.30-kor jövök ki onnan, s fél négyre érek haza. Akkor ebédelek. Közben egy szendvicset, vagy ha kávéházba kell menni, egy—egy tejeskávét eszem. Hála istennek az egészségemre most nem szabad panaszkodnom. No, most remélem eleget meséltem magamról, s kérem, saját magáról értesítsen. Hogy vannak, mit csinálnak öregek és fiatalok? Kipihente-e már a vásári fáradalmakat? A szép tányér még megvan, de a szép elárusítónőt már elfeledtem volna, ha szerencsére Maga eszembe nem juttatja. Margitnak kézcsók, s remélem, neki is javult mára dolga. Kezét csókolja sokszor Zsiga Nyugat (tízéves papír, most kéziratpapírnak használom. Ez is sok emléket kavar: tíz év előtt tíz évvel mégiscsak fiatalabbak voltunk, ha nem is boldogabbak.)