Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

154. SZOMBATHY VIKTOR - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Komárom, 1940. ápr. 29.] 1940. IV. 29. Mélyen tisztelt Zsiga Bátyám! Végtelenül sajnálom, hogy tegnap, a komáromi előadóest előtt vagy után nem beszélhettünk hosszasabban. Most már bevallhatom, nem rajtunk múlott. Mi hűségesen vártuk a rendezők hívását. Mi, a Jókai Egyesület mint egyedüli irodalmi egyesület. Az elnöke, dr. Szíjj Ferenc s jómagam vasárnap délután, éppen a Prot. Irodalmi Társaság jövetelének hírére, „készenlétben" voltunk, s a kávéházban ültünk, hogy majdcsak valaki előkerül, vagy hírt kapunk arról, merre vannak Zsiga bátyámék. Különleges hívás sem kellett volna, nem vagyunk mi sértődékeny emberek, csak annyit kellett volna tudnunk, hol lehet az urakat megtalálni. A rendezőség azonban, úgy látszik, annyira vallási szempontból ítélte meg a dolgot, hogy annak irodalmi összefüggéseit talán el is feledte. Vajda úr benn volt ma nálam, megtiszteltetéssel hallottam, hogy emlékszik még rám Zsiga bátyám, s kereste, hol vagyunk. Hát mi itt voltunk, méghozzá protestánsok is vagyunk, igaz, hogy én „csak" luteránus, s <nem> mégsem részesülhettünk abban a szerencsében, hogy együtt lehessünk néhány órát a vendégekkel. Szerettem volna néhány érdekes dologra felhívni a figyelmét - a visszacsatolt területek lelki magatartása, a még mindig benne élő ellenzékiség gazdasági, kulturális viszonyai tekintetében. A Zsiga Bátyám igen érdekes és engem különösen <is> érdeklő előadásának is maradt bennem reflexiója, ti. mi évek óta csináltunk már népnevelést a SZMKE-ben, szerveztük a népet nemzeti alapon (ezért haragudtak ránk néhány tisztelendők és tiszteletesek, mert hiszen mi elsősorban magyarokat akartunk nevelni s vallási megosztásukat ki akartuk egyenlíteni valami mással, mondjuk, nemzetivel), erről is jólesett volna beszélni. Hogy csináljuk s csináltuk ugyanis mi. Verba volant - majd egyszer szóval. Vajda úrnak rossz tapasztalatai lettek Komáromról s méltán. De ez a város, mint „legjobb magyar város", rendkívül sok áldozatot kellett, hogy hozzon nemcsak az utóbbi húsz évben, hanem még inkább az utóbbi két évben, s így már nincsen pénze senkinek könyvre, folyóiratra, s az érdeklődés is igen ellanyhult. Itt most visszahatás van. Egy része azoknak a szociális, iskolai, népnevelő vívmányoknak, amelyek „odaát" mostan születnek, itt már lassan idejét múlta kérdések. Mintha fáradtak lennének az itteniek... Nagyon örülnék, ha Zsiga bátyámékat kalauzolhatnám jobb s kevésbé jó falvakban. A Csallóköz, a Mátyusfölde igen érdekes. Sok az öntudatos, bátor, iskolázott parasztunk, kisiparosunk. A természetük, meghajlásuk, viselkedésük, reagálásuk más. Más itt a jó, s más a rossz. Ha jönni méltóztatnak, jó előre tessék írni, mert sokat nem vagyok itthon, s már magam is szeretném fogadni Zsiga bátyámékat s a többi urakat. Május második felében nem vagyok itthon. őszinte tisztelője, igaz híve: Szombathy Viktor