Cséve Anna szerk.: Babits Mihály kéziratai és levelezése (katalógus) I. (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 3. Budapest, 1993)

Útmutató a katalógus használatához (Kelevéz Ágnes — Láng József)

cselekedtünk: például egyazon személynek írt több, keltezés nélküli levél esetében megadtuk a kezdó' szavakat. Levélírók személyazonossága és névkülönbsége esetén utaló segít az eligazodásban; ha a levélírók maguk is eltérően írták alá nevüket, akkor a névhasználat gyakorisága szerint választottuk ki a címben szereplőt, a megváltoztatott nevek esetében a későbbi, végleges vezetéknév mellett döntöttünk (pl. Schmidt Béla L. Hódsághy Béla). Egyszerű névazonosság esetén zárójelben feltüntettük a foglalkozást is: Buday László (orvos), Buday László (statisztikus). A fantázianeveket legtöbb esetben sikerült feloldanunk (Alexander Senex de Silvagia L. Szilágyi Sándor). Az írói álnevek esetében a személy mindkét oldalról megközelíthető (Dapsy Gizella L. Nil). Közismert, de a levelekben asszonynevüket használó íróink természetesen leánynevükön szerepelnek (Jászi Oszkárné L. Lesznai Anna). Ha a levél szövege alatt több egyenragú aláírást találtunk, s a levélírókat meghatározott szempontból csoportosítani tudtuk, igyekeztünk a címben olyan gyűjtőnevet adni, amelyet a szakirodalom is használ (pl. Fogarasi tanítványok). Ilyen esetben a katalógus megfelelő helyén minden nevet külön, utalóval is feltüntettünk. Ha a levélíró céges, nyomtatott vagy bélyegzett fejléces papírt használt, katalógusunkban ez alapján is lehet tájékozódni (Magyar Színház L. Bródy Pál). Az ismeretlenekhez soroltuk a feloldatlan fantázianevet használókat, a csak keresztnéven aláírókat, az olvashatatlan aláírásúakat, az aláírás nélkül levelezőket és azokat, akiknek aláírása azért hiányzik, mert a kézirat csonka. Az ismeretlenek levelei időrendben szerepelnek, kivéve a kézírás alapján azonosított és csoportosított kéziratokat. A Cikkek, tanulmányok fejezetben, ha eredeti cím hiányában ez szükséges volt, összefoglaló, a tartalomra utaló címet adtunk (pl. [Beszéde a Baumgarten-díjak kiosztásakor]). Babits különböző köteteiben az adott könyv szerkezetének megfelelően változtatta tanulmányainak címeit. Az évek folyamán főleg a Könyvről könyvre cikkeket alakította, csoportosította: egy-egy részt utóbb önállóan jelentett meg, máskor hasonló témájú írásokat összevont. Az eltérő címen szereplő tanulmányokat mindig azon a címen vettük fel, amely az adott kézirat keletkezési idejének felelt meg, és a leadás után elsőként jelent meg nyomtatásban. Az annotációban tüntettük fel az eltérő címvariációkat, és szintén utalókkal segítettünk a tájékozódásban (pl. Könyvről könyvre. Anthológia — Egy új költő', 2114. sz.). A keltezésnél hasonló módon jártunk el, mint a címeknél. Szögletes zárójelben adtuk meg a dátumot, ha az kikövetkeztett volt, és szöveghűen, ha a kéziraton szerepelt. Több dátum esetén az első mindig a mű megszületésének idejét, a második az adott kézirat keletkezésének vagy elküldésének időpontját jelenti. A versek keltezésénél inkább tágabb, bizonytalanabb, vagylagos datálást választottunk, ha a pontos időmeghatározásra nem volt módunk. Ha Babits több verset, ciklust együttesen datált, az egyes versek dátumát nem tettük szögletes zárójelbe, vagyis ezeket szerzői keltezésnek tekintettük. A leveleknél az idegen kéztől származó keltezés és a postabélyegző olvasata szögletes zárójelbe került. A bélyegzőn szereplő idegen nyelvű városnevek helyett azok ismert magyar elnevezését használtuk (Novy Smokovec — Új tátrafüred). A levelek datálását mindenekelőtt a megtalált és azonosított válaszlevelek, a megfejtett utalások és Török Sophie aprólékosan vezetett naptárai segítették.