Cséve Anna szerk.: Babits Mihály kéziratai és levelezése (katalógus) I. (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 3. Budapest, 1993)

Előszó (Nemeskéri Erika — Láng József)

fennmaradt kéziratos dokumentumanyag s a fényképek közel háromnegyede. A tár azonban a hagyatéki eredetű anyagokon kívül is számottevő mennyiségű Babitsdokumentummal rendelkezik. A gyűjteménybe jelentős Babits-kéziratok, a költőre és tevékenységére vonatkozó dokumentumok kerültek például Bäsch Lóránt végrendelkezése nyomán. A végrendelet folytán tulajdonába került s a különböző más forrásokból származó Babits-kéziratokat és egyéb relikviákat a kézirattár beérkezésük sorrendjében összesítette, és Fond 172 jelzettel külön Babits-gyűjteményt alakított ki belőlük. A III. és a 172. számú fond az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának teljes Babits-anyagát átfogja. Mint utaltunk rá, a fennmaradt anyag túlnyomó többségét. Ami ezen kívül a kutatás rendelkezésére áll, az mindenekelőtt három közgyűjteményben, a költő szülőházában létesült emlékmúzeumban (Wosinsky Mór Múzeum, Babits Emlékház), a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában és a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában található. Az utóbb említett intézmények, illetve gyűjtemények anyaga különböző forrásokból származik. A Babits Emlékházé zömmel Babits István tulajdonából. Innen valók Babits Mihály ún. családi levelei, a költő által Babits Angyalnak, Babits Istvánnak, id. Babits Mihálynénak, Kelemen Ilonának, Kelemen Józsefnének írottak, továbbá a Babitshoz intézett levelek zöme. Három-négy darabot kivéve Babits Istvántól kerültek az Emlékházba az ott levő verskéziratok is. A szóban forgó leveleket és kéziratokat Babits István 1967-ben, 1974-1976-ban, 1978-ban és 1982-ben adta át az Emlékháznak. Legtöbbjüket 1978-ban. A Szekszárdon őrzött többi kézirat és levél különböző személyektől (Babits Istvánné, Császár Gézáné, Fürdős Dezsőné Kelemen Gizella, Kamarás Jolán, Regdon Károly stb.) alkalmi beszerzések révén került a gyűjteménybe. A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának Babits-anyagából az analékták meghatározó hányada eredetét tekintve két nagy forrásra vezethető vissza. Az egyik forrás Komjáthy Aladár gyűjteménye, a másik Szabó Lőrinc hagyatéka. Ezekből való a tárban található versek, versfordítások, novellák, cikkek stb. kéziratainak túlnyomó része. Az előbbi helyről származó kézirategyüttesből nem csekély számú kézirat még Komjáthy Aladár életében, 1959-ben, a többi, ugyancsak számottevő mennyiségű anyag, Komjáthy halála után, 1966-ban, Komjáthy Aladárné révén vált a kézirattár részévé. A Szabó Lőrincnél megőrzött kéziratok (ezek száma jelentősen meghaladja azokét, amelyek Komjáthy Aladár birtokában voltak) 1970-ben a költő kéziratos hagyatékának átadásakor kerültek az akadémiai tárba. A tárban található levelek (mennyiségük jóval alatta van az analektákénak) igen sok helyről valók. A Babits által írottak közül sok a címzettektől vagy azok hagyatékából. Ilyenek a Fülep Lajoshoz, Hatvány Lajoshoz, Komjáthy Aladárhoz, Kosztolányi Dezsőhöz, Moravcsik Gyulához, Szabó Lőrinchez stb. szólóak. A többi Babits-levél, miként a hozzá írottak java is, a legkülönbözőbb eladóktól és ajándékozóktól származik. A Babitshoz írt levelek tekintetében különös esetet jelentenek Kosztolányi Dezső levelei. (Számuk kereken 70.) Ezek ugyanis visszajutottak a levélíró hagyatékába, s innen a költő fiától, Kosztolányi Ádámtól kerültek a kézirattárba. A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának állományában levő Babits-kéziratok és a költő által írt vagy neki címzett levelek jelentős része különböző hagya-