Cséve Anna szerk.: Babits Mihály kéziratai és levelezése (katalógus) I. (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 3. Budapest, 1993)
Előszó (Nemeskéri Erika — Láng József)
mennyiségű élelmiszert, szivarokat, stb. rejtett el a kéziratainkat őrző pincében. Hogyha ugyanis mást nem találtak volna, mint csak kéziratokat, a további dúlástól bizonyára megkímélődött volna az évtizedek óta Akadémiánk költségén rendezett népzenei kéziratos anyag is, akárcsak egyéb pótolhatatlan kézirataink is elkerülhették volna ezt a sorsot. Kiváló tisztelettel: Gergely." 9 E vádaskodó levélnek van egy mozzanata, amely igazolni látszik a három ládára vonatkozó föltevést. Ez a levél már bádogládákat emleget, jóllehet nem hármat, de mégsem egyet. A vádaskodó passzusban viszont megint egyes számot találunk: „Nagyságos Asszony a ládájára festett „kéziratok" jelzéssel ellentétben" stb. Gergely Pál levelére Török Sophie ugyan válaszolni akart, de a fennmaradt levélfogalmazvány a címzetthez sose jutott el. 10 Az el nem küldött levél arról érdeklődik, vajon pusztult-e valami el férje kézirataiból is, majd a vádaskodásra tér. „Rengeteg fényképet, filmet, hangjáról hanglemezt, s nekem dedikált könyveket tettem oda, az ő használati tárgyait, jeggyűrűjét, pecsétgyűrűjét s óráját, gukkerjét, amit Esztergomban a szép kilátást nézve szinte állandóan a nyakán hordott stb... Ellenőrizhetetlen pletykák azt terjesztik rólam, amint még teljes elszigeteltségemben is hallom, hogy én kéziratok helyett konzerveket rejtettem el az Akadémián, ez persze komisz rágalom." Kérdés, vajon azért nem küldte el a levelet Gergelynek, mert mégis volt valami alapja a rágalomnak, vagy az első indulat múltán már nem érezte fontosnak igazolni magát, ki tudhatja. A levélfogalmazvány dátuma 1945. április 30. volt, s nem tudjuk, hogy óra, jegygyűrű, pecsétgyűrű és hasonló értékek megmaradtak-e, vagy áldozatul estek a kozákok rabló kedvének. Arról sincs egyértelmű tudomásunk, hogy Babits kéziratai visszakerültek-e Török Sophie-hoz, vagy ott maradtak az Akadémián. Valószínűleg nem maradtak ott. A visszakerülésre abból következtetünk, hogy 1947-ben azzal szabadságolják Török Sophie-t fővárosi könyvtárosi állásából, hogy Babits Mihály életrajzát megírhassa. 11 Kellett, hogy a Babits-kéziratok, relikviák a keze ügyében legyenek. Babits kéziratos hagyatékát illetően 1947-ben sajátos híresztelések keltek lábra. Több későbbi írás — a Rába Györgyé, Gál Istváné és Lakatos Istváné 12 — emlegeti, hogy a Babits-kéziratok egy része — Lakatos István szerint hat barna bőrönd — a pannonhalmi apátság pincéjében volt elrejtve. A különös információ az 1947. évi sajtó közleményeire vezethető vissza. A Világosság 1947. október 26-i számában olvasható a szenzációs hír, hogy az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának győri kirendeltsége a pannonhalmi apátság pincéjében megtalálta Babits Mihály hagyatékát. Bóka László kultuszminisztériumi államtitkár nyilatkozik a hír kapcsán: „Annak idején Babits teljes könyvtárát és levelezését a Baumgarten Alapítvány Sas utcai házába szállították, a szoba azonban, ahol az iratokat elraktározták, úgy tudjuk, leégett. Most talán arról lehet szó, hogy a Pannonhalmán megtalált ládák annak idején nem kerültek el a Sas utcába, s így elkerülték a pusztulást." 9 MTA Könyvtár Kézirattára, K 1178-RAL 90/1945. 10 OSZK Kézirattár, Fond 111/50. 11 Szentgyörgyi Albert levele Vojnovich Gézához. Bp., 1947. febr. 21. — MTA Könyvtár Kézirattára. K 1147-RAL 147/1947. 12 Rába György: Babits öröksége és hagyatéka. = Jelenkor 1973 . 3. sz. 255-259. 1. — Gál István: A Babits-hagyaték. = Jelenkor 1973. 11. sz. 999-1003. 1. — Lakatos István: Özvegy és leánya. Lásd 1. jegyzet.
