Andor Csaba - Leblancné Kelemen Mária szerk.: Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus) (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 2. Budapest, 1992)

Bevezetés

Nándor unokájának férjétől kapott Harsányi Zsolt), ezért nem csupán az ajándékozás és a dedikáció tényét, de magának a szövegnek a hitelességét is bizonyítottnak tekintettük. A kéziratok keletkezésének időpontja Madách Imre csak ritkán, néhány nagyobb lélegzetű mű írásánál tartotta szükségesnek, hogy a kézirat keletkezésének időpontját vagy időszakát feltüntesse. Jellemző, hogy még főművének címlapján is csak az 1860-as évszám szerepel, s csupán a „Vázlat" jelöli meg a kezdés és befejezés pontos napját. Kisebb műveknél (leszámítva a Madách életében publikáltakat) általában kevés a támpontunk a megbízható datáláshoz. Madách elbeszéléseit pl. Győrffy Miklós próbálta meg időrendbe állítani, de ő is inkább az írás megkezdésére nézve tett becsléseket (Madách novelláinak kronológiájához. It 1961. 188-195.) Valóban: az 1842-ben megkezdett, de soha be nem fejezett Duló Zebedeus kalandjai c. elbeszélés elvileg is problematikussá teszi a befejezés időpontjának kérdését. Jónéhány apró jegyzet tartalmaz utalást az elbeszélésre, amelyek alapján az sem zárható ki, hogy élete végéig foglalkozott a folytatás vagy befejezés gondolatával a szerző. Sajnos az ésszerűnek látszó megfontolások sem mindig vezetnek megbízható eredményre. Győrffy Miklós ugyan úgy véli, hogy ha ismernénk annak a Madách-feljegyzésnek a keletkezési dátumát, amelyen az elbeszélések címei állnak s mellettük (a Duló Zebedeus kalandjai kivételével) a „kész" megjegyzés, akkor az elbeszélések elkészültére nézve is rendelkeznénk legalább egy „felső" becsléssel. E megfontolásnak azonban ellentmondani látszik az a körülmény, hogy a Kolossyak c. elbeszélés a szóban forgó megjegyzésen olyan címen szerepel, amely ugyan a kéziraton is előfordul, de amelyet utóbb átjavított Madách. Vagyis a „kész"-nek jelzett állapot után is változtatott a szövegen a szerző. Ha azonban nem a „véglegesség", hanem a „befejezettség" értelmét nézzük a „kész" szónak, akkor Győrffy javaslata nagyon is megfontolandó. Legnagyobb a bizonytalanság a versek keletkezésével kapcsolatban. Mivel a verskéziratok túlnymó többsége 1864-ből származik, így a kézirat keletkezésének időpontja ugyan adva van, ám hogy maga a vers mikor keletkezhetett, arra nézve kevés a támpontunk, s a meglévőek alapján is vagy túlságosan tág határokat kell megadnunk, vagy ha minden áron ésszerű határok közé próbáljuk szorítani a vers keletkezését, akkor megnő a tévedés kockázata. Egy példával érzékeltetve a bizonytalanságot: ahhoz, hogy az Idához c. vers keletkezési időpontjaként az egyébként nagyon valószínű 1843 őszét adhassuk meg, nem csupán azt kellene a mainál nagyobb bizonyossággal tudnunk, hogy a címzett beölsei Buday Sándorné szül. szemerei Matkovich Ida volt, hanem azt is, hogy valóban a pozsonyi országgyűlésen találkoztak először és utoljára a fiatalok, s hogy kapcsolatuk nem sokkal később megszakadt. Jóllehet a felsorolt állítások mindegyike alátámasztható, együttesen azonban mégis túl sok bizonytalanságot tartalmaznak ahhoz, hogy a dátumot bátran a verscím mellé írhassuk. Még nagyobb a találgatás kockázata olyan verseknél,