Andor Csaba - Leblancné Kelemen Mária szerk.: Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus) (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 2. Budapest, 1992)

Bevezetés

levélnek (498. sz.). (A katalógus lezárása után, 1991 júniusában érkezett szomorú hír szerint Henriczy Bendegúz elhunyt.) Rögtön utána azt a személyt kell megneveznünk, aki ismereteink szerint a legtöbb Madách-kézirattal rendelkezik: Lónyay Sándor a tulajdonosa a Lónyay Menyhérthez írott levelek többségének (néhány levél az elmúlt években más magánszemélyekhez, ill. az OSzK-ba és a PIM-be került, ennek ellenére még mindig harmincnál több levéllel rendelkezik). Rajtuk kívül a családi örökségként Madách-kéziratok birtokába jutók közül a közelmúltban még Matzon Frigyesné Balogh Anna (Madách nővérének, Máriának és második férjének, Balogh Károlynak a dédunokája) rendelkezett kéziratokkal (öt Madách Károlynak szóló levél) és dokumentumokkal, ő azonban Az ember tragédiája dedikált példányán kívül csak olyan leveleket tartott meg, amelyek a Madách-család más tagjaitól származnak. Sajnos már a katalógus munkálatainak befejezése után értesültünk róla, hogy Matzon Frigyesné egy föltehetően Madách Imrének szóló német nyelvű levéllel is rendelkezik. A levél feladója Balogh József (Balogh Károly fivére), a címzett pedig Balogh Károly sógora. Mivel a levélben utalás történik „Matolcsy kasznár úr"-ra, aki éppen Madách Imre Csesztvén töltött évei alatt volt az ottani birtok intézője, ezért csaknem bizonyosra vehető, hogy Madách Imrének szólt a levél. (Főbb adatai: 2 fóliós, mindkét fólió rektóján és verzóján, mérete: 270 x 220 mm, keltezése: Königsdorf, 1850. jún. 25., aláírás: Josef v. Balog.) A levélben fivére halálának körülményeiről érdeklődik a levélíró. Végül az „örökölt" kéziratok tulajdonosai között kell megemlítenünk az egyik legizgalmasabb Madách-levél őrzőjét, T. Erdélyi Ilonát, aki az Erdélyi Jánosnak írt levéllel rendelkezik (491. sz.). A szűkebb értelemben vett gyűjtők csupán egy-egy példánnyal rendelkeznek. Közülük dr. Kozocsa Sándor a legidősebb, akit azonban egészségi állapota miatt már nem állt módunkban megkeresni (a katalógus lezárása óta ő is elhunyt). Az biztos, hogy az ötvenes években az akkor még Lónyay Sándor birtokában lévő egyik levelet ő vette meg. Mivel egyetlen olyan levél van csak, amely Lónyay Menyhértnek szól, s amely 1959-ben publikálásra került, de mai lelőhelyét nem ismerjük (azt pedig egy 1968-as interjú megerősíti, hogy már publikált, Lónyaynak szóló levélről van szó), így könnyűszerrel megállapítható, hogy melyik levél volt Kozocsa Sándor tulajdonában. László Gyula egy Madách-levclet őrzött meg, s ugyancsak egy-egy Madách-levéllel rendelkezik dr. Perner Ferenc (525. sz.), végezetül pedig e sorok írója is (495. sz.). A szerkesztőknek tudomásukra jutott ugyan, hogy egy további budapesti gyűjtő is rendelkezik Madách-kézirattal, mivel azonban a puszta tény megerősítésén kívül minden további információ megadásától elzárkózott, így a kézirat szerepeltetéséről le kellett mondanunk. Érdekes módon Madách Imrének szóló levéllel talán csak egy valaki rendelkezik. Ez nem is meglepő, hiszen a neki szóló levelek egykor Madách Aladár tulajdonában voltak, aki részint vigyázott is rájuk, de másfelől az ilyen levelek kevésbé keltették fel a kéziratokat vagy egyszerűen csak ereklyéket gyűjtők érdeklődését. Mindazonáltal talán nem véletlen, hogy Madách Aladár lánya, Madách Flóra éppen nagymamája, Fráter Erzsébet utolsó levelét őrizte meg (azt, hogy a nyolcvanas évek elején bekövetkezett halála után kinek a tulajdonába került a levél, nem tud-