Andor Csaba - Leblancné Kelemen Mária szerk.: Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus) (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 2. Budapest, 1992)

Bevezetés

1853. (HL) Madách Imre rendőri megfigyelőlapja. Mbetű, 10. számú irat (HL) Matrika v. D. Strehová Matrika prim. kat. cirkovi v Dolnej Strehovej (Alsósztregova róm. kat. anyakönyve) 1812-1898. Katalógusunknak a fentiekben ismertetett nyolc fejezetében a számbavett dokumentumok leírása során a különböző anyagok jellegét, a lehetőségeket és a praktikumot is figyelembevéve alapvetően két megoldást követtünk. Ezek közül az egyiket a katalógus első hét, míg a másikat a nyolcadik fejezetben alkalmaztuk. Az IVII. fejezetben a leírások besorolása a művek címének ábécé-rendje szerint történt. Bizonyos kivételt ez alól csak a feljegyzéseket leíró és közlő VII. fejezet jelent, melyben az alfabetikus rendet csupán a Madách-művek kéziratain található feljegyzések tekintetében lehetett érvényesíteni, egyébként, konkrét címek hiányában, mint már említettük, a kézirattári őrzés rendje volt az irányadó a számunkra. A VIII. fejezetben a leírások besorolásának alapelve az időrend volt. Míg az előző fejezetekben az időrendi elv követése - tekintettel arra, hogy sem a művek, sem a kéziratok létrejöttének megnyugtató meghatározásához nem rendelkezünk megfelelő ismeretekkel gyakorlatilag kivitelezhetetlen lett volna, itt, a szinte kivétel nélkül gondosan datált iratok, okmányok esetében, ennek az elvnek az alkalmazása úgyszólván természetszerűen kínálkozott. Az első hét s a nyolcadik fejezet vonatkozásában az említetteken túl egyéb eltérések is tapasztalhatók. Ezek lényege, hogy a Madách kéziratait, levelezését, ajánlásait és feljegyzéseit leíró fejezetek sokkal részletezőbbek, mint a dokumentumoké. Az előbbi fejezetek leírásai az ún. analekták, tehát a különböző művek, az ajánlások és a feljegyzések tekintetében a címeken, ill. az ajánlások és a feljegyzések meghatározásán túl a lehetőségektől függően közlik a mű kéziratának keletkezési idejét, továbbá a kézirat terjedelmét, a kéziratoknak az adott papíron való helyét (rektó, verzó), a papír méretadatait, informálnak az írás jellegéről (tinta- vagy ceruzaírás, ill. ennek változatai), a kézirat mineműségéről (fogalmazvány, tisztázat), az aláírásról, a kéziratot hordozó papír jellegzetességéről, állapotáról, a kézirat lelőhelyéről, provenienciájáról, azaz eredetéről, végül a kézirattesten található egyéb kéziratokról, levelekről, feljegyzésekről, rájegyzésekről. A levelek leírásai csaknem azonos információkkal szolgálnak. Az analcktákhoz képest az eltérés mindössze az, hogy a címek helyén a levél írójának vagy címzettjének a neve áll, ha van, tájékoztatást kapunk a borítékról, a leírás végén pedig a levél megjelenésének a helyéről. Mindezzel szemben a VIII. fejezetben a dokumentumok leírásaiban jóval visszafogottabb adatsort kapunk. Igaz, a dokumentumok megnevezése egyidejűleg általában tájékoztat a dokumentumok tartalmáról is, s ennyiben mindenképpen többet ad az előző részekben olvasható puszta címeknél, meghatározásoknál. Ezen túl azonban a leírások nem határozzák meg a szövegnek a papíron való helyét, az irat méretét, az írás jellegét, azt ti., hogy tinta- vagy ceruzaírásról van-e szó, nem térnek ki az irat állapotára, végül értelemszerűen nem ejtenek szót a provenienciáról sem, hiszen az iratok provenienciája legtöbbször kifejeződik azok lelőhelyadataiban. Amit a leírások az általában regeszta értékű meghatározásokon túl mindenképpen közölnek, az a következő: a mai helyesírás elvei szerint az irat ke-