Andor Csaba - Leblancné Kelemen Mária szerk.: Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus) (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 2. Budapest, 1992)

Bevezetés

a Mózes cím is szerepel. (Ugyanakkor pl. A Civilisator és Az ember tragédiája nem szerepel.) Meg kell azonban jegyeznünk, hogy maguk a kéziratok valószínűleg csak Madách halála előtt nyerték el ma ismert végső formájukat, jóllehet ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy azokon valóban élete végéig dolgozott volna Madách. A megfogalmazás jelen esetben szándékoltan ilyen körülményes. Vegyünk pl. egy korainak tartott drámát, a Nápolyi Endrétl (480. sz.) A 9. fólió rektóján lévő megjegyzésen a „Lucifer" név szerepel. Nem valószínű sem az, hogy a kézirat keletkezése körüli időben került ez a név a margóra, sem az, hogy a Tragédia írása után keletkezett (vagy akár érdemben módosult) volna a kézirat; inkább utólagos, sok évvel a kézirat keletkezése utáni megjegyzésnek kell tartanunk, legalábbis jelenleg (írásszakértői vizsgálatok hiányában) ez látszik a legvalószínűbbnek. Hogy miért? Mert pl. a „Csak tréfa" című drámánál is sűrűn fordulnak elő megjegyzések, utalások versekre, köztük olyanokra is (Egy őrült naplója, Megnyugvás a sorsban), amelyek feltehetően kései alkotások. Az is feltűnő, hogy igen sok a „kereszt-hivatkozás" a drámák között. Az ember tragédiája keletkezése Radó György szerint (így élt Madách Imre. Bp., 1990.) Madách Az ember tragédiája írásakor is hasonló technikát alkalmazhatott, vagyis előbb cédulákra jegyezte le a gondolatait, amelyeket aztán a mű elkészültével megsemmisített. Az eljárás első felét annál is inkább valószínűnek kell tartanunk, mivel novellákkal, sőt, olykor versekkel kapcsolatos jegyzeteket is találunk a feljegyzések között, vagyis a módszerrel műfaji megkötöttség nélkül széleskörűen élt. De a jelekből ítélve hasonlóan módszeresen kellett eljárnia a források megsemmisítésénél is. Valóban: bár a jegyzetek egyfajta keveredése jól megfigyelhető (így. pl. egy nővérének írt levél a novella jegyzetek közé került, de sok más esetben is tematikai keveredés tapasztalható), az is feltűnő, hogy csupán egyetlen jegyzetben van - utólagos reflexiónak tűnő - utalás a főműre. Nemcsak a jegyzetanyag, de a piszkozati példány is megsemmisülhetett. Egyedül a „Vázlat" maradt fenn, amely minden jel szerint a Tragédia írásával párhuzamosan keletkezett, s amely a kezdés és a befejezés dátumát is tartalmazza. Mint azt Kerényi Ferenc már említett könyvében kimutatta, magát a vázlatot is folyamatosan,^ ember tragédiája írásával egyidejűleg vezette Madách, amit többek között a tollcserék is mutatnak. Idegen kézírások A pályaműként beküldött munkák - mint már említettük - általában nem Madách autográfok. De arra is találunk példát, hogy egy dráma eleje más kéztől származik, a vége azonban Madáchtól, mint ahogy az is előfordul, hogy a más lejegyzésében fennmaradt szöveget Madách saját kezűleg javította. Néhány esetben (főképp