Andor Csaba - Leblancné Kelemen Mária szerk.: Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus) (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 2. Budapest, 1992)

Bevezetés

Madách-rajzokon látható várromok, természeti képek helyszínének azonosítása. A katalógus összeállítóinak ez csak egy esetben sikerült, s ott is egy prekoncepció vezetett eredményre. Ilyen módon abból a feltevésből kiindulva, hogy léteznie kellett egy Lujza környezetét megörökítő rajznak is, az egyik tájrajz hátterében álló hegyek vonulatát sikerült azonosítani egy Keszihóchoz (Dacsókeszi, Kosihovce) igen közeli helyszínnel, ahonnan ugyan Lujza feltételezett lakóhelye nem látszik, de a szomszédos Sirak (Sirakov) és Szelény (Sel'any) igen. Ugyanakkor egy másik esetben, ha nem is véglegesen, de további bizonyítékok előkerüléséig el kellett vetni azt a feltételezést, hogy egy síremléket ábrázoló Madách-rajzon Lujza sírja látható; a képen olyannyira keveredik a fantázia a valósággal, hogy csak írásszakértő adhat választ arra a kérdésre: semleges személyt, netán rokonát vagy esetleg kedvesét képzelte maga elé Madách rajzolás közben. A közelmúltban Nagy Ervinné tanulmánya (Görgey álma. Palócföld 1990/5. 47-55.) hívta fel a figyelmet arra, hogy a valós élmények mellett a fantáziának, sőt pl. a várromok, tájábrázolások esetében már megjelent művek illusztrációinak is szerepük lehetett egy-egy Madách-rajz megkomponálásának Ha ehhez még hozzávesszük az említett tanulmánynak azt a megállapítását, amely szerint főképp az olaj képek témaválasztása nagy rokonságot mutat Madách tanárának témáival, akkor megállapíthatjuk, hogy a képek „denotátumainak" megtalálása nem is egyszerűen nehéz, hanem inkább elvileg problematikus feladat. Az a rajz pl., amelyen hat férfifej között Madách önarcképe is (az utólagos, föltehetően Madách Aladártól származó megjegyzés szerint) megtalálható (Függelék, 2. sz.), önmagában is összetett kutatást kínál, hiszen nemcsak az kérdéses, vajon a további öt férfifej azonosítható-e Madách életének szereplőivel, de az is, hogy az allegorikus jelenet vagy mondjuk a kép kompozíciója milyen forrásművekre vezethető vissza. Mivel Madách életében mégiscsak másodlagos szerepet játszott a képzőművészet, így az sem kizárt, hogy sokszor egyszerűen csak korabeli sztereotípiák állnak egy-egy rajz motívumvilágának vagy szerkezeti megformálásának hátterében. A személyek utólagos azonosítása csaknem reménytelen feladatnak látszik. Egy fiatal lányt ábrázoló rajznál maga Madách Aladár is tanácstalan volt, de nem írt nevet két olyan rajzhoz sem, amelyek ugyanazt a kalapos lányt ábrázolják kicsit eltérő öltözetben. A legrejtélyesebbnek azonban a hátravetett fejű, hosszú szőke hajú lányról készült festményt kell tartanunk. A képre maga Madách festette félreérthetetlenül az 1851-es évszámot, és a szignó is az övé; ugyanakkor az egészen biztosan megállapítható, hogy nem a feleségét ábrázolja a festmény, és a fennmaradt egyéb ábrázolások alapján nem is valamelyik családtagot. Végül nem könnyű a lappangó, ill. megsemmisült festmények azonosítása sem: Morvay bizonyára téved, amikor két Alsósztregovát ábrázoló tájképről ír. A Magyar Nemzeti Múzeum leltárkönyve ugyanis nem szól arról, hogy a két tájkép vagy azok egyike Alsósztregovát ábrázolná, s a képeket így jellemzi: „Olajfestmény 2 [db], Tájkép, az egyik hátterében havassal, előtérben fenyőfák két alakkal. Keskeny, aranyozott fakeretben. Hátul felirat: Fecit M. C. - A sztregovai kastélyból. - Méret 57,5 x 45 cm - 1850 k. A másik havas hegyi táj elöl fürdő épülettel. -" Az első kép leírása sem a havas háttér, sem az előtérben álló két alak miatt nem lehet azonos a Balogh Károly könyvében közzétett Sztregovát ábrázoló képpel (Madách az emberes a köl-