Andor Csaba - Leblancné Kelemen Mária szerk.: Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus) (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 2. Budapest, 1992)

Bevezetés

adódik: vagy nem vitte magával azokat, amikor 1881-ben elköltözött Alsósztregováról, vagy magával vitte, s később Károly fiától vagy annak özvegyétől került vissza Madách Aladárhoz. A Madách Máriának írt levelek feltehetően már Madách életében, Mária halála után visszakerültek a feladóhoz; fejtörést inkább csak az okoz, hogy egy 1840ben írt terjedelmes levél (501. sz.) miként kerülhetett olyan feljegyzések közé, amelyek novellákkal kapcsolatos ötleteket, gondolatokat tartalmaznak. (Újabb, a család levelezését figyelembe vevő kutatások arra az eredményre vezettek, hogy a Madách Máriának szóló levelek valószínűleg már a címzett életében visszakerültek Alsósztregovára, éspedig Majthényi Annához. Egy Madách-levél esetében bizonyíthatóan ez történt. Ami az 1840-es levelet illeti, annál e feltevés mellett még azzal a lehetőséggel is számolnunk kell, hogy csak fogalmazvány, amelynek esetleg nem is készült tisztázata.) Valamelyest világosabb a Szontagh Pálnak írt levelek sorsa; azokat (pontosabban azok egy részét) Gyulai Pál vette magához, s az ő hagyatékából kerültek az OSzK-ba; a többit elégették (egy levél piszkozata azonban Madách feljegyzései között található [632. sz.]). Madách Imre levelei Madách Imre leveleit egészen másképp kell mérlegelnünk, mint egyéb írásait. Mert bár a nyolcvanas évek végén is került elő addig ismeretlen levél, s néhány további lappangó levél előkerülése sem kizárt, azért azt elég határozottan állíthatjuk, hogy Madách Imre leveleinek többsége nyom nélkül elveszett, s azok előkerülésére minimális az esély. Mindenekelőtt nem maradt fenn egyetlen „szerelmes" levele sem. Pedig Fráter Erzsébet leveleiből kitűnik, hogy már kapcsolatuk korai szakaszában jónéhány levelet írt Madách, mint ahogy az is biztos, hogy fogságából is írt levelet, sőt, talán a házasság felbomlása után is. Csaknem bizonyos, hogy a „Levelek" cikluscím alá felvett Távolból -hez című vers (365. sz.) eredetileg valóban levél volt, s Fráter Erzsébethez szólt. De míg a Szontagh Pálnak írt verses leveleknél általában a levél is és a később, kötetbe rendezéskor lejegyzett változat is fennmaradt, addig itt csak az utóbbit ismerjük. Az elkallódott leveleket végül is nem vettük fel a katalógusba. Sok esetben ugyan világos, hogy lappangó levelekkel kell számolnunk, sőt, más levélbeli utalásokból hellyel-közzel azok keletkezési időpontja is megállapítható, mégis le kellett mondanunk a csak utalásokból ismert levelek számbavételéről. Az ok részint technikai jellegű: amikor pl. Madách egy levelében azt írja édesanyjának, hogy már három levelet küldött korábban, akkor bajos volna megmondani, hogy pontosan milyen időpontra gondolhatott, honnan kell számolnunk a leveleket, ennélfogva azt sem tudjuk megmondani, hogy azok közül hány van meg és hány hiányzik. Hasonlóképpen kihagytuk azt az L. Kiss Ibolya által közölt levéltöredéket, amelyben állítólag ez állt: „Gyere vissza, Erzsi... Te csak virág légy nálunk" (Az asszony tragédiája. Bratislava, 1967. 14. old.). Nincs okunk ugyan kételkedni a szerző jóhiszeműségé-