Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - Dominikánus barátok magyar földön

Leidenben működött 1260-ban (vagy l26l-ben) bekövetkezett haláláig. Ennek az Aldobrandinus tói származtatott beszédnek az azonosítása újabb meglepetéssel járt. A szöveget eddig csak egy Bécsben őrzött, ugyancsak 1300 körül keletkezett kézirat alapján ismerte a nemzetközi irodalom. Ebben a kódexben pedig, beleiktatva a de sanctis-ciklusba, a három Árpád-házi szentről, Istvánról, Imréről és Lászlóról szóló prédikáció is található, ami az eddigi magyar kutatás figyelmét elkerülte. Sikerült volna a magyar dominikánusok korai pasztorációs tevékenységéről tanúskodó újabb kódexre rábukkannunk? E kérdésre a kutatás mai stádiumában még nem merünk válaszolni. Az első osztrák dominikánus kolostort mindenesetre magyar földről kiindulva alapították Bécsben, innen települt be a második, kremsi konvent is. Valószínű, hogy az egész XIII. század folyamán élénk kapcsolat állhatott fenn a magyar és az osztrák kolostorok között. Dominikánus barátok magyar földön A magyar dominikánus rendtartomány első évtizedeiről nem sokat tudunk. A rendet az általános történeti szituáción kívül a XII. század második felében fellépő szociális eretnekségek elleni küzdelem hívta életre. A kasztíliai (spanyol) származású Domonkos 1216-ban nyerte el III. Incétől rendje pápai megerősítését. Az evangéliumi szegénység megtartása, a prédikálás és az ezt megalapozó stúdiumok szorgalmazása teremtette meg az új rend szellemi arculatát és kezdeti sikereinek alapját. Egyházpolitikai súlyát nem utolsósorban annak köszönhette, hogy a pápaság a domonkosokat bízta meg az inkvizíció