Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - Kik a kódex szerzői?

alatt ránk hagyományozott beszédeket, és Constantinus de Orvietót. Aldobrandinus annak a firenzei Cavalcanti családnak volt a sarja, amely később, a reneszánsz idején, a város történetében oly nagy és nem is mindig áldásos szerepet játszott. Aldobrandinus egész életét Itáliában élte le. Előbb szülővárosában, majd Luccában lett a dominikánus kolostor priorja. 1262-ben a római rendtartomány főnökévé, majd 1273-ban Orvieto püspökévé választották. Ezt a tisztet töltötte be 1279-ben bekövetkezett haláláig. Régi vágya és elképzelése szerint a firenzei Santa Maria in Novellában, abban a kolostorban halt meg, ahol a rendbe beöltözött. Neve alatt néhány rendkormányzati iraton, levélen kívül csak prédikációk maradtak ránk, ezek azonban - amennyiben a mintegy háromtucatnyi kézirat jelenlegi lelőhelyéről erre következtethetünk elterjedtek egész Európában. Aldobrandinus nagy rend- és kortársát, Aquinói Szent Tamást nem kell bemutatni. Ő elsősorban mint a párizsi egyetem csillaga él tudatunkban, jóllehet összesen — és nem is egyszerre - csak mintegy tizennégy évet töltött Párizsban. Életének többi része főleg Olaszországban, négy éve pedig ugyancsak Orvietóban telt el. Néhány évvel Aldobrandinus előtt, 1274-ben halt meg. A Leuveni Kódexben megőrzött és más kéziratokban általában Tamásnak tulajdonított sermók szerzőségét a Szent Tamás műveinek új kritikai kiadásán dolgozó bizottság (Commissio Leonina) azonban kétségbe vonja. Louis Bataillon levélbeni közlése szerint ezekről a beszédekről csak annyit állíthatunk bizonyosan, hogy szerzőjük Tamásnál valamivel fiatalabb olasz dominikánus lehetett. Thomas Kaeppeli, a dominikánus rendtörténeti intézet volt vezetője ezeknek a beszédeknek egy részét (kódexünk is ezekből válogatott) 1943-ban Aldobrandinusnak tulajdonította. Különös, hogy mindkét szerző egy ideig, csaknem egymást követően Orvietóban élt.