Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - Miért és hogyan került a kódexbe a Mária-siralom és a Planctus?

Krisztus „kiadá lelkét". Mária most már csak azt kéri, hogy fia holttestét ölébe véve sirathassa (9/a.). E jelenet ikonográfiái vonatkozásai (a pietaképek) közismertek. A 9/b. strófa után egészen a 13/a-ig a vers csak a zsidó nép elleni szemrehányásokat, pusztulásának, illetve szétszóratásának ígéretét tartalmazza. Találtunk ugyan eddig is néhány ilyen félmondatot, de nem ilyen tételszerűen előadott egész szakaszokat. Az utolsó három versszak azután ismét teljesen más jellegű. Tartalmilag is, de úgy tetszik, stilisztikailag is: Sión leányait, a hallgató-olvasó közönséget a szenvedő Krisztussal való misztikus egyesülésre és együtt szenvedésre szólítja fel Mária. Talán valóban két vagy három fázisban készült a ma teljesnek elfogadott vers? Sőt, talán több szerző művét kell benne látnunk? Megkockáztathatónak tartjuk ezt a feltevést. Bizonyosan nem tekinthető véletlennek, hogy két ismert latin változat is csak a 8/b. strófáig közli a verset. Miért és hogyan került a kódexbe a Mária-siralom és a Planctus? A magyar vers és eddig azonosított legfontosabb latin mintájának megismerése után térjünk vissza a kódexhez: vajon milyen további információt nyújt az a szóban forgó szövegekről? Vegyük számba először a negatívumokat: l. Nem közli a kódex a magyar vers szerzőjének, átdolgozójának, illetve fordítójának a nevét, mint ahogyan a benne szereplő egyetlen műnek sem adja meg az auktorát. 2. Nem nevezi meg a vers leíróját, de ugyanígy nem tudjuk meg a kódexen dolgozó mintegy fél tucat másolónak (scriptornak) a nevét sem. 3. Nem kapunk semmiféle