Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - A vers értelmezése. Eredmények és nyitva maradt kérdések

, (5] Világnak világa, virágnak virága, keservesen kínzanak, vas szegekkel átvernek! [6.] Jaj nekem, én fiam! édes vagy, mint a méz, de szépséged meggyalázzák, véred hull, mint a víz. [7.] Siralmam, fohászkodásom belőlem kifakad, én szívemnek belső búja, mely soha nem enyhül. [8.] Végy magadhoz engem, halál, egyetlenem éljen. Maradjon meg az én Uram, világ tőle féljen! [•>•] Ó, az igaz Simeonnak bizony érvényes volt a szava. Én érzem e bú tőrét, melyet egykor jövendölt. [10.] Tetőled válnom kell, de nem ily szörnyű valósággal, mikor így kínoznak, én fiam, halálosan! tu.] Zsidó, mit tessz törvénytelenül? Fiam miért hal bűntelenül? Megfogván, rángatván, öklözvén, kötözvén megölöd! [12.] Kegyelmezzetek fiamnak, nem kell kegyelem magamnak! Avagy halál kínjával, anyát édes fiával vele együtt öljétek! Ezzel, a 12. versszakkal végződik a magyar szöveg, jóllehet a (teljes) latin szekvenciában ezután még tizenegy strófa következik. Ahol azonban az Ómagyar Máriasiralom és vele együtt a Leuveni Kódex latin szövege, valamint a Planctus-nak. a benediktbeuerni apátságban felfedezett két kézirata (mindkettő a Carmina Burana Kódexben) közül az egyik megállt, ott valóban tematikai, sőt - úgy tűnik - ezzel együtt stiláris cezúrát is felfedezhetünk. Mária eddig a még élő Krisztus szenvedését panaszolta, apellált az őt kínzó zsidók irgalmára, szinte még lehetőséget látott fia megmentésére. A következő versszak előtt azonban már „bevégeztetett" {János evangéliuma, 19. rész, 30. szakasz) a szenvedéstörténet, és