Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - A vers értelmezése. Eredmények és nyitva maradt kérdések

mellőle valami, pl. válnum kell (Mészöly), elválnám tüled (Pais Dezső). Az, hogy az értelmezett szövegben Mészöly javaslatát közöljük, természetesen nem jelenti azt, mintha újabb érvekkel tudnánk ezt a megoldást alátámasztani. A válállál esetében valószínűbbnek látszik, hogy a szó a létigéből származik, és 'valósággal' kell visszaadni, a szörnyű, borzalmas, megmásíthatatlan 'valóság' értelemben (Benkő, 348. 1.) A hul 'holott' értelmezése is Mészöly elfogadhatónak látszó javaslata. Ezt az értelmet a latin megfelelő (dummodo) is megengedi. A 11. versszak (latin megfelelője a 8/a.) által feladott kérdés (a két első sort kérdő vagy kijelentő mondatnak kell-e felfognunk?) is hosszadalmas vitát eredményezett. Mészöly két kérdő mondatos javaslatát Benkő is „egy hajszállal valószínűbbnek" tartja (350. 1.) a többi megoldásnál, így ezt közöljük. Nem dönthető el teljes bizonyossággal, hogy a magyar változat megtartotta-e a latin szöveg 5. sorát (ez esetben az ülüd szó egyedül alkotja az utolsó sort), vagy ez még a 4. sorhoz tartozik-e? Pais Dezső arra gondolt, hogy a magyar szövegből itt (az üklelvé után) mintegy másfél sor kimaradt. A magyar költő inkább átdolgozói, semmint fordítói gyakorlata azonban nem teszi szükségessé ezt a feltételezést, bár így el kell fogadnunk, hogy az utolsó három sorban nem találunk rímet. A zsidóv itt a gens effera (vad nemzetség) megfelelője. A Krisztus kínszenvedésének egész folyamatát érzékeltető főnévsor helyett (latin) a magyarban a „mozgalmasabb" melléknévi igenevek állnak. A feltételezett együtemű utolsó sorban az állítmány (ölöd) nemcsak a strófát, hanem az egész szenvedéssorozatot is zárja. Ennek a szenvedéssornak magyar igei kifejezése talán már ekkor kialakult nyelvünkben (vagy éppen a Mária-siralom költője alakította ki?). A Lázár Kódexben (157-158. 1.) mindenesetre ugyanebben a sorrendben szerepelnek ezek az igék: „...megfogattatál... huzattatol