Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - A Planctus ante nescia szekvencia latinul és magyarul

[4/a.] Ó, mely későn adatván, oly hamar elhagysz engem! O, mely méltóan születtél, oly megalázva halsz meg! [5/a.] O, az így halónak kegyes malasztja! O, a gonosz nemzetségnek dühe, bűne! [ó/a.] Ó, az igaz Simeonnak valóra váló beszéde! Amit megígért, érzem a fájdalom kardját. [7/a.] Kegyelmezz gyermekemnek! Engem magamat, halál, egyedül te gyógyítasz meg. [s/a.] Micsoda bűnt, micsoda gonosztetteket követett el e vad nemzetség! Siralmakat, kötelékeket, veréseket, köpéseket, szegeket, egyebeket bűntelenül szenved (Jézus). [9/a.] Adjátok át a megszomorított anyának legalább az élettelen testet, hogy így csökkenjen (és ugyanakkor) fokozódjon szenvedésem, ha csókolhatom, ölelhetem. [10/a.] Miért csodálod, nyomorult nemzetség, hogy megmozdul a föld, elhomályosulnak a csillagok, a magatehetetlen (természet is) gyászol? [4/b.] Ó, mily szeretet az, amely testedtől való megfosztást tett (juttatott) neked! O, mely méltó zálognak ily keserű jutalma! [5/b.] O, a keresztre feszítőnek kegyetlen jobbja! Ó, a szenvedőnek a gyötrelmekben (is) szelíd elméje! [ó/b.] Az én siralmam, fohászkodásom és könnyeim kívül (láthatóan) az én belső sebemnek jelei. [7/b.] Halállal boldogan választatnám el tetőled, semhogy, fiam, te kínzással. [s/b.] Fiamnak, kérlek, kegyelmezzetek, az anyát feszítsétek keresztre, vagy a kereszt törzsökén minket együtt verjetek át! Rossz egyedül meghalni. [9/b.] Bár annyira szenvednék, hogy szenvedésembe belehalnék. Mert nagyobb fájdalom az, ha halál nélkül vagyok halott, minthogy tüstént kiszenvedjek. [10/b.] Ha a napot megfosztod fényétől, hogyan tündökölhetne? Ha a beteget az orvosszerektől, hogyan gyógyulhatna meg?