Vizkeley András szerk.: „Világ világa, virágnak virága…”. Ómagyar Mária–siralom (Kézirattár, Budapest, 1986)

Vizkelety András: „VILÁG VILÁGA, VIRÁGNAK VIRÁGA..." [ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM] - Az első magyar vers latin mintái

Az első magyar vers latin mintái Az Ómagyar Mária-siralom szövege a kódex 134. levelének (fóliójának) verzóján, azaz hátoldalán található. Mint kötetünk hasonmása s annak betűhív átírása mutatja, a vers szövegét egyfolytában, sorokra, illetve szakaszokra történő tagolás nélkül írták le a rendelkezésre álló helyre. A XIII. században — fogadjuk el egyelőre ezt az általános datálást - szokásos, ha nem is kizárólagos módja volt ez a verses szövegek leírásának. A Mária-siralom sorokra és strófákra való bontásához a rímek és néhány nagy kezdőbetű nyújtott valamelyes támpontot. A versszakok rekonstruálását azután főleg az segítette elő, hogy Gragger a verskezdet és a kódex 199. levelének rektóján (előoldalán) álló latin vers, a Planctus ante nescia kezdetű szekvencia (a mise szövegének egy énekelhető betétje) alapján a Mária-siralom mintáját a szóban forgó latin versben ismerte fel. A kódexben levő magyar és latin költemény, valamint a Planctus akkor még csak Guido Maria Dreves és Clemens Blume által közölt szövegvariánsainak összevetéséből azonban kiderült, hogy a magyar versnek sem a kódexbe bemásolt latin szöveg, sem ennek a Dreves-Blume-féle kiadásban olvasható más változata nem lehetett a közvetlen és kizárólagos alapja. Ezt a megállapítást megerősítette a szekvenciának Bernhard Bischoff által 1970-ben közzétett új kritikai kiadása is. Gragger tanulmánya nyomán a magyar kutatók többsége megmaradt azon feltevés mellett, hogy az Ómagyar Mária-siralom költője ismerte a szekvencia valamelyik latin változatát, de nem vagy legalábbis nem csak azt a változatot, ami a kódexben van.