Fenyő István: Eötvös József: „Neveljünk polgárokat…” (Kézirattár, Budapest, 1984)
Fenyő István: „NEVELJÜNK POLGÁROKAT..." EÖTVÖS JÓZSEF LEVELE DESSEWFFY JÓZSEFHEZ - Az Eötvös-levél — metszet egy átalakuló tudatról
az embereket csak vak eszközöknek tekinti, a civilizáció hideg tanának apostola, a lelkesedés ostora, nagy önző, okos számító, jó hazafi, de meleg kedély nélkül és erényes, de szívtelen ember". Pulszky Ferenc úgy fogalmazza meg erről a véleményét, hogy bárki jutott Széchenyi közelébe, érezte: „...ez az ember nem tud ösztönszerűleg szíves lenni... meleg rokonszenvvel senki iránt nem viseltetik, mindenkit csak eszköznek tekint. " Igaz az is, hogy Eötvös és Széchenyi személyes viszonya eléggé változóan, nemegyszer kedvezőtlenül alakult. Sohasem tudtak felmelegedni egymás iránt. A Hitel megjelenését követően Eötvös Fellegvári címmel vígjátékkal kívánt fellépni a szerző ellen. A mű ugyan nem készült el, de híre eljutott Széchenyihez, s nagyon bántotta őt. Ennek az értesülésnek is része lehetett abban, hogy 1831 júliusában a gróf oly érzékenyen vette Eötvös véletlen „lábra hágását" egy pikniken, szándékosságot feltételezett róla. Nem elégedett meg a fiatalember becsületszavával, írásbeli bocsánatkérést is követelt tőle. Nézeteik eltérésének újabb jele különben, hogy 1831. június 10-én Széchenyihez intézett, őt megkövető levelében Eötvös egyszersmind elhatárolja magát a „legnagyobb magyar" bizonyos törekvéseitől. Miközben korrektül elismeri, hogy Széchenyi a hazának sok jót tett, egyúttal hozzáteszi: „...némely ellenkező politikus véleményeim vágynak." Eötvösnek viszont az a megjegyzés esett igen rosszul, amikor nagy újító társa „misericordianus frater"-nek minősítette őt. Ezt követően viszonyuk egy időre megjavult: 1832-1833 táján például Eötvös Széchenyitől kért kölcsön ötven aranyat. Külföldi útjáról hazatérve, 1837 decemberében pedig Szalayhoz intézett levelében a Hitel-t vallotta a hazafiúi tett ideáljának. A harmincas években megkülönböztetett tisztelettel adózott Széchenyi tevékenységének. Pesszimizmusát a hazai politika jövendőjét illetően azonban már az évtized végén sem osztotta - kitűnik ez Eötvösnek 1838.