Fenyő István: Eötvös József: „Neveljünk polgárokat…” (Kézirattár, Budapest, 1984)
Fenyő István: „NEVELJÜNK POLGÁROKAT..." EÖTVÖS JÓZSEF LEVELE DESSEWFFY JÓZSEFHEZ - Az Eötvös-levél — metszet egy átalakuló tudatról
drámáját. S azt is tudjuk a levélből, hogy a „beteg", a „kolerinában szenvedő" Eötvös az előző nap Badenban járt, hol hegyeket mászott, romok közt andalgott, sőt még egy vártorony lépcsőjéről szerencsésen le is zuhant. Nem testi bajok tehát, hanem gyaníthatóan az hátráltatta a választ, hogy szerzőjének nehéz volt felelnie. Nehéz volt Dessewffynek olyan választ adnia, amelyben elvfeladás nélkül, őszintén megírhatja véleményét, s anélkül, hogy az ősz mester sebeibe még jobban belenyomja a tüskét. Szembetűnő, hogy a levél írója mennyire kedvezőtlen véleménnyel van Széchenyi egyéniségéről. Bizonyosan közrejátszik ebben az is, hogy a sértett Dessewffynek válaszol, akinek haragját - bár csillapítani igyekszik — kénytelen tekintetbe venni. Ugyanakkor a negatív ítéletekben Eötvös voltaképp átveszi a közvélemény nem jelentéktelen részének Széchenyire vonatkozó sztereotípiáit is. A Hitel szerzőjét ugyanis megannyian csodálták nálunk, még többen tisztelték, de vajmi kevesen szerették. Lényének arisztokratikus vonásaival, fensőbbséges modorával, hiúságával, hírnév utáni vágyódásával, a tömegektől elkülönülő magatartásával sokakban keltett idegenkedést. Minderről az őt tisztelő kortársak is egybehangzóan szólnak. Vörösmarty például a Kelet népe vitájában így fakad ki a politikai küzdelmekben csupán a Pesti Hírlap szerkesztőjével számoló Széchenyi ellen: „Kossuth-e az egy ember nagy Magyarországban, s mi többiek egy sereg birka, kiket kolomppal vezetni, vagy inkább egy csapat szelindek, kiket uszítani, vérengzésre ingerelni egy embernek hatalmában áll?" Kemény Zsigmond pedig pontosan összegzi ennek az ellenérzésnek való és vélt összetevőit. Eszerint a magyar nem szerette Széchenyit igazán, „...mert úgy hitte, hogy mindent fonttal mér, a szellemi súlyakra keveset ad, a sikert, mint Vespasianus a pénzt, jó szagúnak tartja, akárhonnan vétetik ki,