Fenyő István: Eötvös József: „Neveljünk polgárokat…” (Kézirattár, Budapest, 1984)

Fenyő István: „NEVELJÜNK POLGÁROKAT..." EÖTVÖS JÓZSEF LEVELE DESSEWFFY JÓZSEFHEZ - Széchenyi István és Dessewffy József polémiája

arányban járuljanak hozzá az országgyűlési követek és a vármegyei tisztviselők fizetéséhez, azaz az úgynevezett házi adóhoz, s kötelezővé akarná tenni a jobbágyi szolgáltatások évi megváltását. Szükségesnek tartja, hogy a jövőben a jobbágyok is küldhessenek követeket az országgyűlésre, egyetért a céhek eltörlésével is, követeli továbbá a sajtószabadság megvalósítását. Mindez azonban együttvéve sem jelent - Iványi-Grünwald Béla és Barta István egyaránt rámutatnak erre - gyökeres változásokat, nem jelenti a feudális társadalom lényegi átalakítását, csupán a régi rend hozzáigazítását az új szükségszerűségekhez. Dessewffy csak azt változtatná meg, amit a „régijó világ" visszatéréséhez elengedhetetlennek ítél. Széchenyi legfontosabb javaslatával, az ősiség törvényének módosításával például semmiképpen sem ért egyet. A birtokok szabad vásárlásának lehetőségétől a nemesség becsét félti, mint ahogyan általában véve is a feudális földtulajdon bárminemű csorbítása számára a nemzet végromlásával egyértelmű. Fejtegetéseinek egyik sarktétele, hogy „...országos alkotmányunk fenntartásának és tartósságának egyik oka a famíliákhoz kötött fekvő birtokban feltalálható". S ezzel összefüggésben nem győzi elmarasztalni Széchenyit azért, hogy - szerinte - kárpótlás nélkül elengedné a jobbágyoknak szolgáltatásaik közül a kilencedet és a robotot. (E pontban Dessewffy teljességgel félreérti a Hitel intencióit.) A „Taglalat" szerzője az antikvitás bűvkörében él, görög és római remekírók aranymondásaiban keresi a kivezető utat a hazai gazdaság krízishelyzetéből. Az angliai fejlődésre, a kapitalista termelés újszerű viszonyaira mélységes idegenkedéssel tekint, csak árnyoldalait képes érzékelni. Dessewffy fenntartaná a nemesi felkelés intézményét is: megítélése szerint a nemesség katonai erényekben úgyszintén változatlanul bővelkedik. 1830 őszén, al-dunai utazása után került Széchenyi kezébe a „Taglalat". Olvasásakor felismerte, hogy politi-