Fenyő István: Eötvös József: „Neveljünk polgárokat…” (Kézirattár, Budapest, 1984)

Fenyő István: „NEVELJÜNK POLGÁROKAT..." EÖTVÖS JÓZSEF LEVELE DESSEWFFY JÓZSEFHEZ - A kézirat

sokkal, amelyek eleve jelzik, hogy akihez e választ írta, az a vitában igen közelről érdekelt. Ilyen személy pedig csak egy volt a fiatal Eötvös ismeretségi körében - maga Dessewffy József. Ebben az időben Eötvös Dessewffyvel már közelebbi kapcsolatban állott, szintúgy mestereként tisztelte, mint annak legbensőbb barátját, Kazinczyt. Épp 1831 tavaszán kelt mindkettejük védelmére: a régi és az új irodalmiság megütközésének számító Conversations-lexikoni, illetve Pyrker-pörben egy kis allegorikus-szatirikus jelenettel, A kritikus apotheosisá-val hevesen megtámadta a mestereit bíráló cikkek szerzőjét, illetve szerkesztőjét, Bajza Józsefet, a Kritikai Lapok irányítóját. E jelenetben Bajzát mint az irigység, hálátlanság és durvaság megtestesítőjét ábrázolja - viszonzásul a Kazinczyt, illetve Dessewffyt ért hántásokért. Dessewffy levelezése megerősíti feltételezésünket. Az ő Eötvöshöz intézett levelét nem ismerjük, de fennmaradt tollából egy másik, amelyet 1831. szeptember 15-én Teleki Józsefhez, Akadémiánk első elnökéhez intézett, s ebben több ízben hasonló panaszos-polemikus kitételeket fogalmaz meg Széchenyi ellen, mint amelyekre Eötvös a maga levelében reflektál. Idézzük e Telekihez írott levél néhány idevágó passzusát: „A könyv vastag minden tekintetben"; „Reformátorban nagyobb és terjedtebb látóhatárt tettem volna fel"; „nekem úgy tetszik, hogy a pénzt meg kell becsülni és kímélni, nem pedig nagyra becsülni"; „Gróf István azt látszik gondolni, hogy nem lehet erőseket és gyökereseket mondani kevésbé sértő burokban"; „egész munkájában semmi felett nem ügyetlenkedik inkább és veszedelmesebben, mint az ész és szív küzdése felett" stb. Ehhez járul, hogy Dessewffy e Telekihez írott levélben sorozatosan „gróf István"-nak nevezi Széchenyit, mint ahogyan Eötvös is él ezzel a sajátos megjelöléssel. Minden valószínűség szerint frissen olts