Kerényi Ferenc: Madách Imre: „…írtam egy költeményt…” (Kézirattár, Budapest, 1983)

FELHASZNÁLT IRODALOM

kozó kutatásait most összegezi Spáczay Hedvig, Madách valamennyi vármegyei iratának kiadásán dolgozik Leblancné Kelemen Mária. Mindkettőjüknek ezúton köszönjük meg, hogy a tanulmány szövegéhez és a képmellékletben felhasználhattuk eredményeiket. A nógrádi fegyverletételről és fegyverrejtegetésről Szabó Béla publikált a Salgótarján története című monográfiában (Salgótarján, 1972. 86-87. !•)• _ Az 1850-es évekről több emlékirat szól. Munkánk során elsősorban ifjabb Balogh Károlyét (a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában), Komjáthy Anzelmét (az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában) és Rudnayjózsefné Veres Szilárdáét (Emlékeim 1847-1917. Bp. é. n.) használtuk. - Az első életrajzi vázlat írója Bérczy Károly volt. A Madách Imre emlékezete (1866) Gyulai Pál Madách-kiadásának első kötetében (Bp. 1880. XIII-XXXVIII. 1.) jelent meg. Az életrajzírók első nemzedéke a hagyaték és az írásos források mellett még felhasználhatta az élő kortársak szóbeli közléseit is, mint Morvay Győző (Adalékok Madách Imre életéhez. Bp. 1898.), Becker Hugó (Madách Imre életrajza. Magyar Szemle 1899. máj. 2i.-aug. 27., 15 folytatásban), Palágyi Menyhért (Madách Imre élete és költészete. Bp. 1900.). A későbbi életrajzírók, Voinovich Géza (Madách Imre és Az ember tragédiája Bp. 1922.) és Balogh Károly munkáját (Madách, az ember és a költő. Bp, 1934.) nem követte újabb, korszerűbb biográfia. Balogh Károly - e néven a legifjabb - apja emlékiratai nyomán több önállóan megjelent tanulmányban is vázolta az 1850-es éveket: Madách Imre otthona. Bp. 1924.; Egy pillantás a sztregovai oroszlánbarlangba. Bp. 1935. - Fráter Erzsébet betegségét és szerepét sok szempontból új megvilágításba helyezte L. Kiss Ibolya könyve : Az asszony tragédiája (Bratislava, 1967.). - A bibliotékát Szűcsi József ismertette: Madách Imre könyvtára (Magyar Könyvszemle 1915. 5-28. 1.). A tovább élő reformkori hatásokra lásd Bárányi Imre irodalomtörténeti füzetét: A fiatal Madách gondolatvilága (Bp. 1963.), míg a Világos utáni évtizedről legmaradandóbban Barta János (Madách Imre. Bp. 1942.) és Sőtér István szólt (Alom a történelemről. Bp. 1965.). - A lírai életmű értékeléséhez Németh G. Béla Türelmetlen és késlekedő félszázad című kötetének (Bp. 1971. 150-164.