Kerényi Ferenc: Madách Imre: „…írtam egy költeményt…” (Kézirattár, Budapest, 1983)

EGY NEHÉZ ÉVTIZED MADÁCH IMRE ÉLETÉBŐL (1849-1859) - „Halvány rezegéssel ég a mécs szobámban..."

temi éveinek, az 1840-es esztendők vármegyei küzdelmeinek, házassága első, boldog szakaszának. Tágabb körben pedig ismeretségnek ott a vármegye nemessége, amelynek famíliáit közelebbi vagy távolabbi rokonság kötötte a Madáchokhoz (mint a bújtatott Rákóczy Jánost is), de legalább komaság, mint Veres Pált és családját vagy Komjáthy Anzelmet, a költő Komjáthy Jenő apját. A jelzett szűkebb, illetve tágabb baráti vagy rokoni körben a szellemi ember teljes, maradandó értéket teremtő életét csak Madách Imre élte. A kör tagjainak a Tragédia műhelyéhez - még ha egy-egy fontos könyv, találó megjegyzés tőlük származott is - kevés közük volt, hiábavaló lenne a drámai költemény egyegy figuráját bennük keresnünk. Jellemző, hogy sem a család, sem a barátok s kivált a futólagos ismerősök nem sejtették, milyen munka folyik 1859/60-ban az ,,oroszlánbarlang"-ban. Erre utalnak Madách Nagy Ivánhoz intézett, más összefüggésben már idézett levelének következő sorai is: „Említettem több ösmerősöm előtt hogy írtam egy költeményt mellyben az isten, az ördög Ádám Luther Danton, Aphrodite, boszorkányok s tudj isten mi minden játszik; hogy kezdődik a teremtéssel, játszik az égben az egész földön az űrben - mosolyogtak rá, de olvasni nem akarta senki." A baráti kör számára az elkészült mű csak egyike volt tehát a nógrádi literátusok asztalfiókban rekedt irodalmi különcségcinck, és Szontagh Pál is csupán egy évvel a kézirat befejezése után, 1861 tavaszán olvasta a Tragédiá-t. Vagyis a drámai költemény - az 1850-cs évekre jellemzően - magányos műhely szellemi terméke. „Halvány rczegéssel ég a mécs szobámban. . ." 1

854-55 Madách életében és irodalmi pályáján a második nagy válságkorszak. (Az első 1842-43-ra datálható, amikor a vármegyei élet kisszerűségei, a Pesten tanult eszmék korlátozott meg-