Kerényi Ferenc: Madách Imre: „…írtam egy költeményt…” (Kézirattár, Budapest, 1983)
EGY NEHÉZ ÉVTIZED MADÁCH IMRE ÉLETÉBŐL (1849-1859) - „Szent e hely, kicsiny világom ez..."
A családi tragédiák sorozata és a feudális javadalmakon alapuló régi gazdálkodás elkerülhetetlen átalakulása oda vezetett, hogy Majthényi Anna 1850. július 14-én - áttekintve helyzetét - osztályegyezséget kötött gyermekeivel, átadta nekik a gazdaságot, s tartásdíjat kötött ki magának. De ez a családi megállapodás - elsősorban az úrbéri kártalanítás elhúzódása folytán - csak 1853 őszén lépett életbe. Hogy a család s ezen belül Madách anyagi helyzete ekkor milyen volt, arról az osztályegyezség szövegéből alkothatunk magunknak képet. Jellemzésül csupán a következő számadatokat ragadjuk ki ebből: a családi birtokon levő összes adósság és teher 1851-ben 69 250 váltóforint volt, s a legidősebb fiúból családfővé előlépett Madách Imrére ebből 1852-től 23 050 váltóforint esett! A pénzügyi gondok és nehézségek (fizetctlen számlák, kölcsönök, ügyvédi megbízások, perek formájában) ettől kezdve végigkísérték - osztályostársaiéhoz hasonlóan - Madách Imre mindennapjait is. Az 1850-CS évek társadalmi élete az önkényuralommal szembeni passzív ellenállás légkörében jórészt magánkörnyezetben zajlott. Akárcsak Arany Jánosnak a nagykőrösi tanári lakás, Tompa Mihálynak a hanvai parókia, menedék lett a escsztvei kúria is, mely Madách Imrének 1845 óta, házasságkötésétől szolgált lakhelyül. Az otthon, a család, a barátok, a körükben megőrizhető emberi és hazafiúi erények ábrázolása több versében is feltűnik: a hangulatok gyors, pontos felmérésére képes líra 1849 és 1852 között kizárólagos szerepet kapót Madách műhelyében. A csesztvei kúria vendégeit egy 1852-cs iratból ismerjük. Ez T7 nevet sorol föl, közöttük a költő fivéréét, néhány távoli rokonáét, egypár környékbeli földbirtokosét és Hanzély Ferencet, Madách Imréné Fráter Erzsébet majdani udvarlójáét. Poéta egy van közöttük: a Pestről haza-hazalátogató palóc költő, Lisznyai Kálmán. Nem találjuk viszont a listán a legrégebbi jó barát, a börtönből épp hogy szabadult Szontagh Pál nevét. E kör beszélgetési témáit az Otthon című vers egyik strófája tükrözi:
