Kerényi Ferenc: Madách Imre: „…írtam egy költeményt…” (Kézirattár, Budapest, 1983)

EGY NEHÉZ ÉVTIZED MADÁCH IMRE ÉLETÉBŐL (1849-1859) - „Szent e hely, kicsiny világom ez..."

EGY NEHÉZ ÉVTIZED MADÁCH IMRE ÉLETÉBŐL (i849-1859) „Szent e hely, kicsiny világom ez.. A szabadságharc bukását követő és a Tragédia megírása előtti évtized valamennyi számottevő országos, nemzeti problémája tükröződik - mint cseppben a tenger - a Madách-család históriájában. Nemcsak a forradalomig ívelt reformkor eszméi, alaptételei mellé kerültek Világos után a kudarc számvetésének keserű széljegyzetei, de (mint az országban mindenütt) visszavonhatatlanul a múltba merült egy életforma is : a feudális szolgáltatások gazdasági rendszerére épült régi udvarházak világa. A Madáchok 1849-et a személyes tragédiák sorozatában élték át: a család négy tagját vesztette el. 1849 augusztusában, két nappal a világosi fegyverletétel után felizgatott román parasztok meggyilkolták Madách Máriát, a költő nővérét, férjét, Balogh Károly honvédőrnagyot és az asszony első házasságából származó 15 éves fiát. Sorsuk mélyen megrendítette Madáchot (Mária testvérem emlékezete), s ez később jelentős szerepet kapott sokat vitatott népszemléletének kialakulásában. Nem késett sokáig az újabb rekviem sem. Másfél hónap múlva a tavaszi hadjáratban szerzett tüdőbetegségben meghalt a költő Pál nevű öccse. Benne Madách a küzdő embert és az eszmetársat is gyászolhatta, akinek halála arra késztette, hogy magának az emberi létnek és cselekvésnek az értelmét kérdőjelezze meg (Pál öcsém sírjánál). A család, együtt a magyar birtokos nemesség zömével, az T848. évi úrbéri törvénytől és a polgári forradalom győzelmétől várhatta azokat a pénzösszegeket, amelyek segítségével korszerűsíteni tudta volna - jobbágyszolgáltatások helyett pénzgazdálkodásra áttérve - gazdaságát. Ám az úrbéri kártalanítást az 1849-ben győztes hatalom politikai szempontok alá rendelte, s