Molnár József - Julow Viktor: Kölcsey Ferenc Testamentoma (Kézirattár, Budapest, 1982)

»...SZÜKSÉGESNEK LÁTTAM VÉGINTÉZETEMET...MEGÍRNI« Molnár József tanulmánya

KÖLCSEY FERENC, SZATMAR VÁRMEGYE ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETE. Anton Einslc olajfestménye után Közben azonban folytatnia kellett országgyűlési tevékenységét. Pozsonyban nagyon egyedül érezte magát. Hallatlan kötelességtudással és erkölcsi erővel végezte nehéz feladatát, amelyről az Országgyűlési Napló és az ez időben írt levelei pontos képet rajzolnak. Követtársa, Eötvös Mihály, 1833. június 10-én hazament Szatmárba pihenni, s Kölcsey augusztus elején írta Kende Zsigmondnak: „Úgy várom Eötvest, mint kis leány a vőlegényt, hogy minél előbb hazafuthassak pihenni." Naplójának utolsó bejegyzése 1833. augusztus 19-ről való, s ott ez áll: „El! Vissza! Pihenést és vigasztalást keresni az elhagyott háznép körében; pihenést és vigasztalást, annyi fájdalom, annyi sikereden küzdés után."