Molnár József - Julow Viktor: Kölcsey Ferenc Testamentoma (Kézirattár, Budapest, 1982)

ELÖLJÁRÓ BESZÉD Írta Julow Viktor

A költő aggályos korrektsége is kirajzolódik itt. Aprólékos gonddal elégíti ki testvérei igényeit, sőt arra is gondol „. . . az Özvegy' bátorságosítására. . .", hogy a világi hívságokat (az örökség további sorsából nagyon is sejthetően) csöppet sem megvető szépasszony azért a gyöngysoráért, amelyet egykor szükséghelyzetben földért pénzzé tett, megkapja a kárpótlást. Körültekintő pontosságára vall, hogy még kádakról, hordókról, szekerekről is intézkedik. Hogy hintóról nem (bár akkoriban még azt is nevezték olykor szekérnek, „üveges szekérnek"), talán az is beszédes. Betegségektől, halálsejtelmektől gyakran látogatva szánta el magát - ehhez még látszólag nagyon fiatalon - végrendelete megírására. Azután a szép rendbe tett birtokon mégis megjött a kedve a számára egykor oly terhes gazdálkodáshoz. 1838 nyarán azonban az irigységből, fertelmes rosszakaratból ellene fellázított falubeliek a költő szántóföldjeit, kaszálóit annyira elpusztították, hogy a következő évre vetni sem tudott. ,,. .. két évre termés és jövedelem nélkül vagyok hagyva" - írta. Ez a borzalmas, keserű megrendülés siettette halálát. Mindössze négy évvel élte túl végrendeletét. Bizony idejében írta. Jószágai szövevényes és lehangoló későbbi sorsát végtelenbe nyúló pereskedések, különös fordulatok és hajmeresztő intrikák kísérték. Annak a magyar pokol-nak sötét, rejtett bugyraiba pillanthatunk be általuk, amellyel harcban állva élt és esett el Kölcsey Ferenc. Mégis: nagy része volt abban, hogy e pokol szorítása, ha fokonként is, de engedett. LENVÁSZON TERÍTŐ, MELYEN KÖLCSEY FERENC TETEME NYUGODOTT. Fémszálas, zöld fonalú úrihímzés. Uray György birtokában