Molnár József - Julow Viktor: Kölcsey Ferenc Testamentoma (Kézirattár, Budapest, 1982)

ELÖLJÁRÓ BESZÉD Írta Julow Viktor

NAGYKÁROLYBAN Szeptember 7. 1846 Hát e falak közt hangozának Nagy szavaid, oh Kölcsey ?... Ti emberek, nem féltek : épen E szent helyet ily nagy mértékben Megszentségteleníteni ? Nem féltek-e, hogy sírgödréből Kikél a megbántott halott? Hogy sírgödréből ide jő el, S - hogy hallgassatok - csontkezével Szorítja össze torkotok? Nem, ő a sírt el nem hagy an dj a; De lenn, sírjában, nem hiszem, Hogy könnyei ne omlanának Éretted, te az aljasságnak Sarába sűlyedt nemzetem ! Mily szolgaság, milyen hízelgés! S mindig tovább mennek, tovább, S ki legszebben hizelg, az boldog. Ha már kutyákká aljasodtok: Miért nem jártok négykézláb? Isten, küldd e helóta népre Földed legszörnyűbb zsarnokát, Hadd kapjon érdeme dijába' Kezére bilincset, nyakába Jármot, hátára kancsukát ! A „poétái hely", a birtok azonban (még ma is eléggé az Isten háta mögött, hát még akkoriban !) a kultúra és a közügyek központjaitól való keserű számkivetettség helye is volt Kölcsey Ferenc számára, ahol a megélhetés rideg kényszere tartotta fogva. Mint az okmányból külö-